|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.30. 12:08 - |
 |
[18-1]
Kiegészítés: Hamarosan megcsörrent a mobilom, hogy menjek be a kórházba. Így bocsánatkérő tekintettel, és elhúzott szájjal elköszöntem Dante-tól. Út közben a kórházban azért még mindig sajnálta hogy nem segíthetett Dante-nak.
*Anne off és a kör lezárva* |
| Mikor rákérdeztem a dologra, akkor jutott eszébe Dante-nak, hogy talán meg kéne emlětenie. A válaszra rögtön leesett nekem, hogy a húga pont a legrosszabb embert kérte meg erre a feladatra. Hisz Dante-nak halvány gőze sem volt az ilyen dolgokról. Viszont már egy morzsányi dologgal okosabb lettem. Így hogy tudtam, hogy egy rock bandás polót kell keresnünk, sokkal okosabb lettem.
- Hát én se vagyok az a plázacica. Az én időmben volt saját szabóm, aki varrta nekem a ruhákat. De mióta az a személy elhunyt, probálok haladni a korral. - mondtam a férfinak kedvesen mosolyogva. Közben feltérképeztem a boltokat, és elindultam arrafelé ahol a legvalószínűbb, hogy megtaláljuk. Amennyiben Dante követett, csak mentem tovább. Ha pedig nem, akkor megálltam és visszanéztem. De mindenképpen megkérdeztem a következőket:
- De ha meglátod azt a lógót, akkor felismered? Vagy nem? |
 El is felejtetem, hogy esetleg kellene tudnia a felső típusát, ha meg akarjuk találni. Kissé el lehettem varázsolva, hogy ez nem jutott eszembe, na mindegy, majd legközelebb oda figyelek. Csak hát egyáltalán nem mzgok valami otthonosan a témában. Mily meglepő.-Hát elvileg valami rock banda van rajta, vagyis annak alogója.-feleltem szemöldök ráncolva,majd vállat vontam.-Azt ne érdeztd, hogy melyik banda, mert nem mozgok valami otthonosan a témában.Ha ruhavásárlásra kerül a sor, akkor nyugodt szívvel nevezhetem magam divat analfabétának.-mosolyodtam el zavartan vakargatva az államat.-Gondolom neked különösebben nincsenek ilyen problémáid. Ez a nőknek általában sokkal jobban megy.-fintorodtam el csalódottan.-Mondanám, hogy majd egyszer belejövök, de inkább nem akarok. Jobb nekem az ilyen helyek nélkül a rongyosra hordott kedvenc cuccaimmal.-nyújtóztam körbepillantva. |
 Amikor meghallottam, hogy a srác elfogadta a segítségem, akkor csak bólintottam egyet. Aztán már csak tovább hallgattam, és rájöttem, hogy minnél hamarabb vegye meg azt a felsőt, aztán jobb ha elmegy innen. Láttam róla, hogy nagyon nyomasztja a hely. Amikor felállt az ücsörgésből, akkor már indultam volna, hogy elkezdjük megkeresni a felsőt. De az volt a probléma, hogy nem tudtam milyen kell. Csak annyit tudtam, hogy a húgának kell egy felső. Azaz egy női felsőt kell keresnem. De az nem lett megemlítve, hogy milyen stílusú vagy hogy konkrétan milyen. - Amúgy konkrétan milyen felsőt szeretne a húgod? - kérdeztem meg Dante-tól. Mert mire megkérdeztem volna a kérdsem, arra már bemutatkozott. - Anne-Cécile Darkness - pontosítottam a nevemen, ha már Ő teljes nevén mutatkozott be. - Én is örülök, hogy megismerhetlek! - vettem én is udvariasra a figurát. Kíváncsian tekintettem fel rá, és várakoztam a válaszra. Ha már pontosabban tudni fogom annak a felsőnek a típusát, akkor talán okosabb lennék valamivel. Mert csak akkor fogom tudni, hogy mellesleg merrefelé menjünk. |
-Ha segítenél azt nagyon megköszönném, mert én teljesen el vagyok veszve ezen az átkozott helyen.-nevettem fel és felálltam, mivel eddig elkényelmesedve ücsörögtem.-Őszintén szólva meg tudom érteni, hogy miért nem bírod ezt a helyet. Nekem nagyon nem jött be. Fogalmam sincs, hogy egyesek hogy bírnak naponta ide járni. Engem valahoy nem vonz túlságosan ez a hatalmas tömeg, amihez tásul a sürgés forgás.-fintorogtam. Valóban nem voltam itt túlságosan lelkes és tényleg nem értettem ezt az egészet. Lehet én vagyok túl öreg ahhoz, hogy felfogjam, na de mindegy.-Dante Ceihro.-mutatkozam be ln is szórakozottan.-Örülök, hogy megismerthetlek.-vettem udvariasra a figurát, bár maga ahely még mindig nymasztott. |
 Nem tudom miért halgatott annyi ideig, amikor havernak neveztem.. Ez olyan sokkoló dolog volt, vagy csak nem tartott annak ,kitudja. Bár szerintem amin végig mentünk együtt, Wonderlendet beleszámítva, már nem bűn ha azzá váltunk. Gondolom tudja milyen nehezen fogadok a közelembe bárkit is, igazán jó barátomnak csak Alexet tudnám nevezni, aki most jól itt is hagyott mellesleg, és persze Nessiet. Elmosolyodtam a megjegyzésén -Ne tudd meg mit kellet kiállnom.. vérszívó dög. Roszabb egy vámpírnál.- hordtam el a kiscsajszit. Az öribari szavára kicsit elfintorodtam.. -Fú legyen úgy, de az fix ,hogy ezt az én számból nem fogod hallani.. ne is álmodj.- röhögtem, mert utáltam ezeket a szaros rövidítéseket. -Na gyere keressünk valami jobb helyet, pár hónapra elég volt a plázákból.- karoltam át, persze csak úgy haveros stílusban, majd kivezettem az épületből.
/Lezárt kör/ |
 Meglepődtem ,mikor a nagy sietségben Arthur hirtelen visszarántott. És még valami bocsánatkérés félét is kért , illetve inkább kkifogás volt , hogy miért viselkedik így , de nekem ez tőle már egy bocsánatnak számít, De ami a napfénypontja : Arthur kijelentése , hogy barátok vagyunk. Tátott szájjal álltam előtte , mint valami hal és bambán bámultam ki a fejemből. Wow...sose gondoltam volna , hogy valaha eljutunk erre a szintre és nem is tudom , hogy értük el ezt , talán mindenkivel szívnom kéne akivel összeakarok haverkodni. Csöndben álltunk egymás mellett , miközben a nyüzsgő tömeg össze-vissza tolakodott körölüttünk és szitkozódtak , mikor nem mentünk az útjukból.-Hát.-még mindig sokk hatása alatt voltam , ezért nehéz volt megszólalnom. Kicsit el is érzékenyültem.-Végülis de barátok vagyunk , mármint az már biztos barátság ,, hogy bevállalsz egy borzalmas randit , csak azért , hogy lezuhanyozhassunk és kkijózanodjunk-mondtam nevetve.-De haver-mondtam és vállba koccoltam.-haverok vagyunk.-még meg kellett emésztenem a barátdságunk gondolatát , de azért nem volt lehetetlen.-Öribari?-kérdeztem viccelődve. |
Kicsit férre számítottam a dolgot, néha elfeletkezem ,hogy nem mindenki olyan laza mint Alex vagy a többi fiú haverjaim, akikkel szinte bármit meglehet csinálni. Olyan könnyű kihozni a sodrukból a nőket, szinte mindenen megtudnak sértődni.. általában én vagyok a bunkó faszfej aki megrígatja szegényeket. Pedig most tényleg csak hülyéskedni akartam, de akkor fogtam fel, mennyire megbántottam Emilyt, amikor egy kis pofonnal értékelte az előbbi jelenetet. Amikor elhúzta a csíkot, kénytelenül is elkellet, hogy mosolyodjak mennyire szerencsétlen vagyok.. egy órán belül két lány rohan el dühösen tőlem, akiket sikerült megsértenem. -Várj már.. bocs, nem gondololtam ,hogy ez hülyén fog érinteni téged.- fogtam meg a karját, hogy lelassítsam. -Tudod, hogy érzelmileg egy tuskó vagyok, most mit vársz tőlem?- kérdeztem vigyorogva, és ezzel tényleg nem hazudtam. Néha nem is értem, hogy tudok ilyen sok csajt felszedni, úgy, hogy semmi érzelmet nem rakok bele a dolgokba.. Nehéz ezen változtatni, de bevallom nagyon nem is akarok. Ez a kemény stílus bevált módszer egy jó ideje, utoljára gimiben voltam önmagam, a jólelkű, ártalmatlan kis Arthurka.. Aztán jól meg is jártam, azon kívül, hogy néha anyám "kliensei" is elpüföltek, ha beszóltam nekik mikor tiszteletlenek voltak anyámmal még jó pár visszaéléssel találtam magam. Így úgy látom jobb nekem így, ha ezeket a sértődékeny lányokat nem szímátjuk bele. -Nem kezellek úgy mint egy ágyast.. barátok vagyunk nem?- kérdeztem, bár nagyon nehezemre esett ezt kimondanom, magam sem tudom ,hogy miért. |
Hát igen , mikor már azthiszem Arthurról , hogy jóarc jön a hatalmas csapódás.-Nem , nem vagyok betépve távolról sem , úgyhogy a szavaidat inkább bóknak venném.-mikor elkezdett üvöltözni és konkrétan hirdetni engem egy pillanat alatt lepattantam a szökőkút széléről és akkora pofont adtam , hogy bepótoltam minden ütést , amit a cserbenhagyott lányok nem tettek meg. Persze nem vagyok valami erőember , tehát tudtam , hogy valószínűleg nem érinti meg túlságosan az ütésem.-Azthiszem mostmár kvittek vagyunk.-kicsit zsibbadt a kezem , túl csontos a srác arca.-ha megkérhetlek ne árulj egy pláza közepén.-igen , álltalában kiborított Arthur ezért nem voltunk jóba , szerettem volna ha normálisan viselkedik , de talán túl sokat vártam. A düh és a csalódottság tükröződött az arcomon , mindig mérges lettem , mikor a falkatársam elveszti a józan ítélőképességét. Talán nem is az zavar , hogy ezt megcsinálja velem , hanem , hogy csak velem csinálja ezt , úgy kezel mint az egyéjszakás kalandjait és nem úgy mint a falkatársát.-Remélem tisztában vagy vele , hogy én nem a csicskád vagyok hanem a falkatársad és viselkedhetnél egy kicsit normálisabban velem?-persze ez csak költői kérdés volt , tudtam ,hogy nem mostanában fog eljönni az az idő amikor érett lesz jobban mondva amikor meg fog engem becsülni. Hátatfordítottam neki és megindultam a terasz irányába . Ennyit a nyugis napomról , talán keresnem kéne mellékállást , hogy ne keljen szinte mindennap látnom. Miközben magamban szitkozódtam elővettem a telefonom , hogy válaszolhassak a munkatársamnak , akivel egy közösprojekten dolgoztunk már hetek óta , de csak a tervrajzok jöttek össze. |
Amikor felemlegette a barátnőmet, még jól megnéztem hátulról, ahogy hangosan kikopogtat a magassarkú cipőjével az épületből. -Az kéne még.. inkább a halál.- jegyeztem meg, de inkább csak olyan magam alá morgó stílusban, miközben elgondolkozdtam egy percre milyen lányokat tudok összeszedni. Kár, hogy csak a hülye libák könnyen lefektethetők, egyszer kipróbálnám milyen egy normális nővel lenni.. talán még beszélgetni is tudnánk, nem úgy mint ezekkel. -De ez akart lenni.. és mielőtt még elítélnél, hogy egy gyorsétterembe cipeltem a plázába, ő akarta, hogy idejöjjünk..- vigyorogtam -De azért ki van akadva, hogy nem tisztelem eléggé.. érted te ezt?- röhögtem, mert egyszerűen nem tudott a fejembe férni, hogy gondolhatja az a lány akit 20 perc alatt fel lehet szedni, hogy majd pont őt fogom ember számba venni. -Hát persze.. Én az a tipikus pláza kandúr vagyok, még egy rendszám is van a seggemen, megnézed?- kérdeztem és kezdtem lehúzni a gatyámat, de persze nem tettem, csak hülyéskedtem. -Amúgy meg, mikor lettél te ilyen jófej? Megint be vagy szívva? Tudtam én ,hogy ráfogsz szokni, ha egyszer bevezetlek ebbe a varázslatos világba.- kezdtem szekálni, mert nem emlékeztem, hogy vicces lett volna a csajszi.. általában csak kiakasztottam. Nem voltunk jóban, mint most. Amikor elkezdett a pasi hiányáról panaszkodni, szinte már biztos voltam ,hogy nem józan a csaj. -Szerzek neked mingyárt egy helyes kis kandúrkát ne agódjál..- azzal jól körbe néztem, hogy kijöhet szóba. Felálltam egy padra és onnan kezdtem el hirdetni Emilyt. -Figyelem férfiak- kezdtem, magamnak persze megtettem a megjegyzést, hogy egyeltalán akad-e itt férfi vagy csak pár buzeráns divat majom tengeti az időt. -Szabad préda várja áldozatát a szökőkút mellet, telefonszámokat elfogad.- mondtam a normálisabbnál kicsit hangosabban, hogy jól leégessem a lányt. Nem tudom mennyire fog kiakadni ezen, de én nagyon élveztem a kis kampányomat. -Egyetértek, nem is olyan rosz ez a hely, elmehetnénk együtt egy jó kis arcpakolásra majd beülhetnénk egy csajos filmre is.- vettem át tőle az iróniát, de azért éreztem, hogy percről percre kevsebb a spermium a tökömben. |
Amint a padon bambultam előre egy ismreős hang szólított meg , kivételesen örültem Arthur társaságának. A jointos eset óta úgy éreztem mintha barátokká váltunk volna....vagy valami olyasmi. A srác előtt láttam még elviharozni egy kis tipikus cicababát , történetesen akihez mentünk és rosszallóan mosolyogva néztem fel Arthurra.-Én nem lettem szolizott cicababa , de a kis barátnőd úgy tűnik az.-néztem fel rá.-Csak nem ez volt a megígért randi a szolgáltatásaiért cserébe? Hogy sikerülhetett olyan pocsékul , hogy nem az ágyban végződik a dolog?-kérdeztem nevetve. Persze Arthur jó lehet abban , hogy kell elszúrni egy randit , egy bunkó beszólás , vagy egy figyelmetlen megjegyzés az álltalában sértődékeny , elkényeztetett lánykák már itt sincsenek. Nem értem hogy ezeknek a csajoknak hol az önbecsülésük , valószínűleg mindegyik azt reméli , hogy a rossz fiút csak ők tudják megváltani , persze ez egy tipikus női hiba...amit én sosem követnék el. Azt is hozzá kell viszont fűznöm , hogy könnyű Arthurnak elcsábulni egy könnyű pillanatban , de elég egyszer elkövetni ezt a hibát.-Egyébként sosem voltam még szoláriumban és nem is most kezdem , én csak lejöttem körülnézni , kíváncsi voltam milyen menő arcok fordulnak meg itt , mint például te.-nem szívesen vallanám be , hogy csak azért jöttem , hogy az egész napom shoppingolással töltsem , a fiú eléggé lenézte az ilyesfajta lányokat , bár minden lány nagyjából ilyen...na mindegy azért inkább magamban tartom a napi terveimet.-Neked legalább összejött valami randi.-mondtam a csaj után nézve.-mióta ideköltöztem nem is voltam randin.-mondtam elgondolkozó tekintettel.-ne értsd félre nem sajnálom , csak féltékeny vagyok , hogy a helyi Cassanova még nem csapott le rám.-tekintettem rá megjátszott csalódottsággal , de aztán kitört belőlem a nevetés. A színészet nem nekem való.-És mi lesz ezután a csődtömeg randi után a program? Sikerül összekapnod magad ekkora csalódásból , vagy vegyünk egy doboz fagyit és kisírod magad a vállamon?-felálltam , hogy kinyújtózhassak és , hogy ne tűnjek még kissebbnek Arthurnál. Tornacipőben is igen csekély volt a magasságom , de ha ültem , még kínosabban éreztem magam. Inkább felálltam a szökőkút peremére és onnan bámultam a srác szemébe.-Több időt kéne itt töltenünk.-mondtam körülnézve.-van mozi , bowling , elavult kocsma és egy disco , nem is értem miért nem voltunk még itt.-csak vicceltem , remélem fogta a poént. Kint az előtér mellett volt viszont egy kis terasz , ahol az egész partot belehetett látni , talán ez volt az egyetlen különlegessége a helynek. |
Nem hiszem el, hogy a romantikus ebédet ( nehogy bárki is férreértse, ez csak egy egyszerű szívesség viszonzása képpen történhet meg.. máskor SOHA! ) egy plázában kell eltöltenem. Aki ismer bizton állíthatja, hogy távol áll tőlem a romantika, de ha már randizni mennék, biztos nem egy rohadt plázába mennék.. hogy lehet valaki ennyire ízléstelen? Végülis nem mondhatnám, hogy letörtem volna emiatt, mivel így hála égnek megspóroltam a puccos, négy fogásos étterem költségeit. Ezért se szeretnék barátnőt, mivel egyeltalán nem gazdaságos.. nem éri meg. A lányok nem gondolnak bele mennyire letudják húzni az ember pénztárcáját, egy hülye mozi is mennyire sokba kerül, ahhoz képest, hogy nem is csiálunk semmit csak bámuljuk a képernyőt. Egy romantikus vacsora után legalább jön a jólmegérdemelt este, ahol meghálálják a pénzt amit rájuk költöttem.. ha értitek mire gondolok. Ezeken töprengtem, miután leültünk egy sültkrumplival és egy kólával a gyorsétteremben ,majd vártam ,hogy elkezdje a lány a megszokott fecsegését. ~Jaj, annyira örülök ,hogy eljöttél, tudtam, hogy nem feletkezel meg rólam, bár én eleve nem vagyok az a felejthető látvány.. ugye?? Na mindegy is, szóval amikor felhívtál az elején nagyon mérges voltam, de aztán úgy megsajnáltalak mert olyan nyúzott ,fura hangod volt, és megijjedtem mi történhetett veled, ezért egyeztem bele, hogy átgyertek hozzám.. nem azért mert elvagyok keseredve, én tisztességes vagyok és harcolni kell értem mint ahogy egy nomrális nőért szokás, ugye érted?~ mondta és mondta, de igazából már az elején elvesztettem a fonalat és úgy döntöttem inkább csak bólogatok, abból nagy baj nem sülhet ki. -Amúgy ki volt az a csaj akivel jöttél?? Kicsit meglepett a dolog, bár nehogy azt hidd ,hogy féltékeny voltam.. pfff egy ilyen lányra haha.. nem dehogyis.. de tényleg nem, csak úgy kérdeztem mert érdekel ,honan ismeritek egymást.- mondta tovább, miközben én a mögötte lévő meccset figyeltem. Hosszú évek alatt megtaultam úgy tévét nézni, hogy az felse tűnjön senkinek. Amikor a lány kicsit megakadt, gondoltam az én egyetértésemre vár -Igen, persze- válaszoltam gyorsan, amire ő teljesen kiakadt. -Tudtam!! Tudtam, hogy van köztetek valami, te hazug! Én meg már azt hittem azért hívtál el randizni, mert szeretsz velem lenni.- akadt ki teljesen, én pedig nem tudtam nem elröhögni magam. Ő könyörögte ki az egészet, de ezt inkább nem említettem neki. Persze erre csak mégjobban besokalt és leöntött a kólájával. -Megőrültél?- kérdeztem idegesen, de már ott is hagyott a foltos pólómmal együtt. -A francba- káromkodtam. Kifelé indultam a plázából, amikor megláttam Emilyt, így felé vettem az irányt. -Na mi van ,te is beáltál a kis manikűrözött, agyon szolizott kislányok közé?- kérdeztem, mert nem hittem volna ,hogy a falká belül bárki is itt töltené a napját. |
Most hogy rengeteg időm felszabadult úgy döntöttem lézengéssel töltöm az időmet. A plázába vettem tehát az irányt , szerettem az időmet a vásárlással tölteni , főleg ha egy egész bő magassarlú részlegre számíthattam. Mióta a homokos tengerpart közelében élünk nem igazán volt lehetőségem magassarkúkat felvenni , mivel a homokba belesüllyednének és akadályoznák a járásom , de az aszfaltal már teljesen más a helyzet. Izgatottan ugrándoztam be a hatalmas bevásárlóközpontba ahol éppen a kedvenc számom szólt. Rugalmas léptekkel haladtam az üzlet felé miközben a táskámban csekkoltam le , hogy minden szükséges eszköz meg van-e a bevásárláshoz. Úgy terveztem , hogy a lányokat is meglepem valamivel , bár még nem volt konkrét elképzelésem , főleg Tammy ízlését illetően . Ness mostanában elég gyakran hozott nekünk valami apróságot ezért úgy gondoltam ideje viszonozni. Miközben a polcok között lépkedtem eszembe jutott Alex...már megint , hogyha itt lenne vajon mit szólna , hogy a szabadidőm a vásárlással töltöm ahelyett , hogy a falkával bandáznék. Az alfa már jóideje nem adott jelet magáról ,ami néha jó is volt , nem hiszem hogy örült volna , ha látja amint Arthurral betépve próbálunk valahogy hazajutni. Az én szemszögemből a fű már nagyon hú de durva dolognak számított , ha mondhatom így , tudatmódosítószer szűz voltam , amíg Artika meg nem rontott....ez bizarul hangzik. A gondolataimba feledkezve bóklásztam még mindig a textíliák között , de nem igazán nyerték el a tettszésemet így kiültem egy padra , egy lattéval és inkább az embereket bámultam. |
| Miközben vártam a srác reakcióját, elkezdtem jobban megfigyelni. Először nem nagyon esett le nekem se a dolog, de végül rájöttem hogy Ő is vámpír. Igazából nem nagyon érdekel, de nekem úgy tűnt a fiú már előbb rájött hogy mi is vagyok én. Amikor hallgattam a mondandóját, akkor láttam rajta hogy nem nagyon szívleli ezt a helyet. Ezt a dolgot pedig meg is értettem.
- Lehet tudok segíteni. Ha elfogadod a segítségem, akkor lehet segítek - ajánlottam kedvesen neki. Igaz én sem túl gyakran látogatom a helyet, de azért én is nőből vagyok. - Én csak a szabad időmben ide jöttem. Már rég nem voltam itt, és én se szeretek annyira itt lenni. - válaszoltam a kérdésére a szokásos stílusomban. Láttam rajta, hogy kedves, így úgy döntöttem bemutatkozok neki - Amúgy Anne-Cécile vagyok. |
Eléggé sikerült elbambulnom. Valahogy sokkoló hatással volt rám, ahogy asürgés forgást kellett nézem, mmiközben úgy pörögtek az események, hogy még vámpír fejjel is képtelen voltam követni őket. Szörnyű ez az egész. Nem tudom miféle katonai kiképző táborba küldték el ezeket a nőket, mielőtt a plázára szabadították volna őket, de azthiszem az összes jelesre vizsgázott, mivel sokszor egy-egy tekinttől a rosszullét kerülgetett. Lehet Lia megelégelte a társaságom és ki akar nyírni. Sőt... biztosan így van, erre nincs jobb magyarázat, különben miért küldött volna ide?Meglepetten kaptam fel a fejem, mikor megszólított valaki.-Őő...-motyogtam rettentően értelmesen.-Szia. Húgom miatt vagyok itt. Valami felsőt akart velem megvetetni, de kevésnek bizonyultam a feladthoz.-húztam el a szám körbe pillantva.-Félelmetes egy hely.-csóváltam meg a fejem, majd érdeklődve néztem a lányra. Elsőre nem tűnt fel, de most már tisztán láttam, hogy mi is ő.-Na és te mit keresel itt?-kérdeztem szemöldökömet ráncolva. Nem úgy festett mint aki tiszába van vele, hogy én is a vámpírok táborát erősítem. Egyenlőre nem is terveztem neki szólni róla. Majd csak észreveszi, ha meg nem, akkor nekem úgyis jó. |
A mai alkalommal úgy döntöttem, hogy meglátogatom a plázát, mert úgyis rég nem voltam ott. Bár egy vámpír számára ez a pár év nem hosszú idő, de akkor is. Igazából nem volt semmilyen célom azzal, hogy idejöttem. Nem is igazán vagyok az a plázacica típus, de mint minden vámpírnak, nekem is haladnom kell az idővel együtt. A divat folyamatosan változik, és ugyebár nekem a ruháim legtöbbje az előző századból való. Amint beléptem az épületbe, az egyetlen dolog amit észrevettem, hogy a vásárlók szinte úgy mászkáltak a plázában, mint egy kis hangyák a hangyaboly körül. Amint mentem egyre bejjebb észrevettem egy fiút, aki számomra nem igazán illett ide. Nem szokásom leszólítani ismeretleneket, de azért kíváncsiság az nagy úr. Így hát odamentem a sráchoz, és kedvesen megszólítottam. Ilyenkor mindig éltem a mai nyelvhasználattal, bár néha régisen beszélek.
- Szia, mit keres itt egy hozzád hasonló srác? Mármint a férfiak nem nagyon szoktak plázába járni. - kérdeztem a fiútól, de hozzá tettem a második mondatomat. Kíváncsian vártam, hogy mit reagál a fiú. Egyelőre még nem akartam bemutatkozni, majd ha nem reagál negatívan. |
Nem repestem az örömtől, mikor drága húgom közölte velem, hogy meg kell látogatnom a plázát és venni neki valami polót, amin egy rockbanda logója van rá nyomtatva. Eleve bosszantó volt már az a tény is, hogy plázába kell mennem, ahol tele van minden folyton rohanó nőkkel, akik ölni tudnának egy márkás bugyiért. Nem volt könnyű dolga Liának a rábeszélésemnél, de most még is ott álltam teljesen elveszetten üzletekkel körülvéve. Tanácstalan voltam, sose tudtam itt kiismerni magam, nekem minden egyforma volt. Ruha, ékszerek, cipők, mégtöbb ruha stb. Igaz nagyjából elmagyarázta merre kell mennem, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy úgy ahogy voltam sikeresen eltévedtem. Segítség kérően hordoztam körbe a tekintetem, de fanyar mosollyal kellett megállapítanom, hogy 5 évestől a 80 évesig mindenki tojt a fejemre és sietett, hogy méd időben elhappolja mások elől az éppen akciós darabokat. Ahogy csak úgy ácsorogtam eléggé szánalmasan festhettem, szóval kerestem egy padot és arra leültem, majd figyelemmel kvettem az eseményeket. Úgy éreztem magam, mint aki egy idegen bolygón jár, ahol a tápláléklánc csúcsán a nő elnevezésű lények az uralkodók, amik emberre, állatra és vámpírra egyaránt veszélyesek. Ha a zsákmánya és közé állsz darabokban végzed. Kissé ijesztő volt ez a plázai nyüzsgés számomra, szóval igyekeztem csendben meghúzni magam és senkit sem hátráltatni, mert még a végén egy válfát állítanak a homlokomba. |
|
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
