Albitana

 

Albitana egy eldugott szigeten az Egyesült Államok részeként van jelen már több száz éve. Valamikor régen ide nem ért el a boszorkányüldözés és a különös farkasokra vadászó emberek sem. Egy apró városból nőtte ki magát a természetfeletti élőlények fővárosává. Bulizós falkánk úgy döntött az apró Wonderland után ideje megcélozni a nagyvárost és a csillagok között szerencsét próbálni. De vajon mit szól ehhez az itt élő vérfarkasok, angyalok, boszorkányok és vámpírok serege? Ráadásul Alex a falka alfája nem is tűnhetett volna el jobb pillanatban. A csapat irányítása így pedig pont az egyik legmegbízhatatlanabb falkatagra maradt, Arthurra. Akit sokan ismernek nőcsábász mivoltáról, nem csak fél Wonderland de még a saját falkatársai is megfordultak az ágyában. Mi lesz így a falkával? Ha kezded unni a bevezetést ajánlom olvass bele a játékosok véleményébe az úgyis sokkal izgalmasabb ennél.

 

This is our world...

 

Már megint természetfeletti… Gondolod magadban. Mivel én is pont ugyanezt gondolnám. De ez már rég nem a természetfelettiről szól a szememben. Két évvel ezelőtt Sophie unszolására adtam le az igénylésemet vampire-nightra és sose gondoltam volna, hogy ekkorára növi ki magát az egész. Rengeteg nevetést adományozott nekem az oldal és néha jó sok fejtörést és drámát is. Házasságok, gyerekszületések, halálok. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen messzire el fog jönni ez az oldal. Számomra az egész csak egy karakterrel kezdődött és sosem gondoltam volna, hogy végül túl leszek szerepes életem első esküvőjén és első háborúján. Arthur és Ness nyilvánvalóan az egyértelmű kedvenceim, de sosem fogok megfeledkezni Irináról és Mikeról akik időközben remélem rengeteg porontynak adtak életet odahaza Wonderlandben. Két kezemen nem tudom megszámolni hányszor nevettem sírva Sziszi hülyeségein és hányszor ámultam el Kiiwi tökéletes designkészítő tehetségén. A játékok pedig… sosem gondoltam, hogy a karaktereim valaha ennyire a szívemhez nőnek és nem csak a sajátjaim, a többiek karakterei ugyanúgy megnevettetek és elérzékenyítettek.Ahogy lassan az apró menedékházból kinőtte magát a történet úgy éreztem mintha egy igazi sorozatba találtam volna magam. Két év rengeteg játékot takar és noha nem egy szünetünk volt, de végül mindig visszatértünk, mert vampire-night a mi igazi történetünk.

~ bogu (több mint 5 éve az oldalon)

 

 

 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de amikor én először hallottam ezekről a szerepjátékos oldalakról kinevettem az egészet. -Mi értelme van annak, hogy itt írogat valaki egy kitalált karakter alatt? Ha már ennyire unatkozom nézek egy sorozatot- gondoltam magamban. Először unottan halgattam bogu felolvasásait ( aki belevezetett ebbe a világba ) és furcsálva néztem mennyire beletud lendülni ,ha a karaktereiről mesél. De ahogy egyre jobban belelendült, engem is úgy kezdett el érdekelni.. Emlékszem az első karakteremre, mennyire megszerettem.. pedig még csak játszani sem mertem vele, mert nem tudtam hogy kezdjek neki. Szörnyű író voltam. Volt egy pár unalmas szereplőm, akikkel így visszanézve nem is értem, hogy tudtak a többiek játszani. Viszont, ahogy az írás készségem, úgy a karaktereim jelleme is sokat fejlődött. Új embereket ismertem meg, túl vagyok megannyi vicces, szomorú, romantikus néha félelmetes játékon. Elmondhatjuk magunkról, hogy történeteket, egy egész kis világot hoztunk létre, ahová ellehet menekülni a néha unalmas, vagy éppen nehéz hétköznapok elől. Lehetsz bátor, arrogáns, visszafogott, mindegy hogy valójában milyen vagy... Talán azért is szeretem ennyire Arthurt, mert egyeltalán nem hasonlít rám. Egy igazi s**fej, mindenkinek beszól, sokan még tartanak is tőle. Meglepő, hogy ahhoz képest én mennyire más vagyok, hogy beletudok bújni az ő jellemébe.

~ Sophie (több mint 5 éve az oldalon )

 

 

 

Ez a játék egy kiskapu a hétköznapokból ahol a sokszínű karakterek mögött tehetséges írok lapulnak.

~ Laurie (több mint 2 éve az oldalon)

 

 

 

Nem ez volt az első oldal ahol játszok. Ohh... Röpke 5 éves szerepes múltra tekintek vissza, igen büszkén. Valami újat kerestem ami megmozgatja elfásult agytekervényeim. Ja. Gőzöm sincs hogy kerültem az oldalra. A témát nézegetve egy pöppet sem mozgatta meg a fantáziám. Egy cseppnyi késztetést sem éreztem arra, hogy én most vámpírokkal meg vérfarkasokkal szenvedjek. Be kell vallanom, azóta se szagoltam másik hasonló témával ellátott szerep felé.
Nem is igényeltem egy jó darabig. Csak figyeltem ahogy Sziszi, bogu, Sophie és még páran akik (bocsánat) nevére most nem térnék ki mert igen hosszú lenne, egész egyszerűen játszanak. És valamiért mégis úgy döntöttem belefogok. Emlékszem az első karakteremre. A lehető legalapabb csajszit írtam magamnak. Egy kedves, tökéletes kis angyalkát. És eddig van meg, hogy hogy kezdtem anno a VPN-n. A többire nem emlékszem. Csak annyi rémlik, hogy karakterek tömeggyártásába kezdtem és kialakult a szokásos szereplőgárdám. Bár nem úgy indult, hogy fő karaktereket fogok ide alkotni, mégis ők lettek a kedvenc karaktereim és velük élveztem legjobban a játékot. Szóval ja. Az összes játékról amit lejátszottam, az összes idióta chat beszélgetésről amit végigolvastam, csak annyi maradt mint az elmúlt év karácsonyairól. Csak az érzés, ami akkor a hatalmába kerített. Ez a melengető, kedves, leginkább otthonos érzést nehéz átadni, ha azt kérdezik: Milyen itt játszani? A válaszom annyi: Akkor fogod megérteni, ha kipróbálod.

~ Kiiwi (több mint 3 éve az oldalon)

 

Már csak a te történeted hiányzik, gyere és csatlakozz! :)