|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.01. 21:01 - |
 |
[9-1]
|
Elengedtem fülem mellett Yenda abszurd kérdését. Persze, hogy rá céloztam. Mégis kire másra?
- Ha csak Arthurt bűvölnénk meg, egész egyszerűen őrültnek titulálnák és valószínűleg rájönnének, hogy valami nem klappol. - gondolkoztam hangosan. - Tárgyhoz köthetnénk, de fent áll a veszélye, ha akár csak egy pillanatra is elszakad a bőrödtől, visszaváltozol önmagaddá.
Az íróasztalom mögött álló hatalmas szekrény elé léptem. Régies darab volt, hatalmas üveg ajtóval és nyírfa kerettel az ajtaján. Ebben tároltam minden iratomat amit abban a pillanatban épp nem használtam. Tekercsekben, a hagyományok szerint.
- Itt akarod tartani a... - keresgéltem a megfelelő szó után. - ...partidat? Mert ha igen, akkor lezárom az ajtót.
- Mindegy is. - törődtem bele. - Menj ki a konyhába egy kis sóért kérlek. És kapkodd a lábaid. - sürgettem viszonylag komoly arccal de azért kedves hangnemben, majd egy tekercset kiakasztva a főzőállványhoz léptem, hogy előkészítsem Yendának a bájitalkészítéshez szükséges felszerelést.
/LEZÁRVA/ |
 Lilith mégis vevő volt az elképzelésemre. Eleinte tényleg furán hangzik , hogy Arthur a férfiakat veszi előbbrevalónak , de nem várhatunk mást tőle és ezt a mentorom is tudja.
-Most a vonzó nő jelzővel rám célzol?-kérdeztem , megjáttszva , hogy zavarba jöttem majd teátrálisan a szám elé tettem a kezem , mintha elpirultam volna.-de igen , vonzó nőből talál ez a seggfej megszámlálhatatlant , de egy igazi barátból , csak engem fog.-mondtam Lilithre kacsintva , aki már a jegyzetei között kutatott.-megpróbálom elkészíteni , de talán lehet , hogy van egyszerűbb megoldás. Mondjuk ha tárgyhoz kötnénk az átváltozást , vagy ha csak Arthurt bűvölnénk meg , hogy engem férfinak lásson , lehetséges ez?-kérdeztem óvatosan. Átnéztem a lány válla fölött , aki a jegyzetei sokaságából kihúzott egy bizonyosat.
-Azthiszem írok a kis áldozatomnak , hogy nemsokára buli.-mondtam sóhajtva és küldtem egy hangulatjelekkel teli , kedves haveros meghívót egy buliba Arthurnak , csak az időpontot és a helyszínt nem írtam le neki.-hétvégén elkezdem a megtévesztő hadműveletet-mondtam viccelődve.-amilyen manipulálható , a bájital segítségével gyorsan megoldjuk ezt a problémát. |
Türelmesen hallgattam Yenda beszédét miközben lassan számhoz emeltem csészém. Az átmelegedett csésze felhevítette ajkaim, a verbena pedig marta a torkom. Lazán ölembe eresztettem italomat és Yendára szegeztem tekintetem.
- Szóval te úgy véled, hogy egy alpári férfi megnyerőbb lehet fajtársánál mint egy vonzó nő. - vontam le a következtetést. - Arthur jellemét elnézve sajnos lehet, hogy igazad van. - nagyot sóhajtottam és megvakartam az időközben a lábam mellé gömbölyödött Zeke hátát. - Szánalmas.
Nem szerettem az Arthur fajtáját. Visszataszítóan kicsinyesek és önzőek mind. Utóbbi nem is zavart annyira, de a nőfaló hozzáállása nem lopta be magát a szívembe.
- Van egy bájital. - csaptam bele a közepébe. - Egy idéző varázslattal van kitoldva egy Morfium főzet. Ez annyiban különbözik a rendes alakváltó szérumtól, hogy nem egy adott emberré tudsz válni, hanem egy tetszőlegessé. - szálltam le az asztalról miközben ismét a jegyzeteimet túrtam. - A gond csak az, hogy borzasztó nehéz az előállítása és nem hat, csupán tizenkét órán keresztül. Öt kísérletből egyszer sikerül jól kikeverni és rég voltam már tizenöt éves, hogy ilyen csínyeken törjem a fejem. - mosolyogtam szelíden. - Megvan. - Vettem elő egy régi papírdarabot.
/Még nem végleges/ |
Nem várt választ kaptam a kérdésemre. Az idővel megtanultam , hogy Lilith érdekes és rafinált személyiség , de azt sosem feltételeztem volna , hogy remek színész is. Tudtam , hogy valami hátsószándék is rejtőzködik a szövetségünk mögött de ez a terv felülmúlja minden elképzelésemet. Ha sikerülne megvalósítani ezt a medált felhőtlen életünk lenne és talán újra elterjedtebb lenne a mágia. Mikor Lilith áttért az én feladatomra kicsit savanyúan grimaszoltam. Tudtam pontosan milyen Arthur az önelégült , primitív személyének minden rezdülését utáltam ezért nem füllött nagyon a fogam , hogy közelebb kerüljek hozzá még barátilag sem , de természetesen meg fogom próbálni.
-Lilith....-kezdtem elégedett mosollyal.-ez egy csodálatos terv és természetesen rendelkezésedre állok mindenben , de Arthurral lesz egy kis problémánk.-tudtam hogy a srác elég közönséges de azt is tudtam , hogy nem igazán enged magához senkit sem közel így nehéz volt elképzelnem ahogy bármilyen baráti viszonyban cseverészek vele.-ami a számára fontos személyt illeti szerintem többes számban kéne róluk beszélni , de nem ez a baj.-mondtam ezúttal komolyabbra fordítva a szót.-számára egy féle kapcsolat létezik és az a szex , tehát talán kéne neki valami motiváció , hogy haverként tekintsen rám és nem valami egyéjszakás prédaként.-mindig kiakartam próbálni komolyabb varázslatokat és azthiszem ez a rögtönzött ötlet nem a végleges megoldás , de azért megemlítem.-talán egy férfi ábbrájában kéne megjelennem előtte. Akkor a lány lakótársát is könnyebben az ujjam köré tudnám csavarni.-kimondva már bugyutábbnak hangzott az egész , de tudtam , hogy ha csak úgy elkezdek velük barátkozni semmi esélyem nem lesz.
-Tudod mit...inkább felejtsd el amit mondtam , először megpróbálom varázslat nélkül megoldani a dolgot.-vontam vissza gyorsan.Közelebb húzódtam Lilithhez hogy szemügyre vegyem a füzetébe írt munkáját. Minden boszorkány nyelven volt írva ebből sejtettem hogy elég komoly dologra készül és ez tettszett. |
|
Yenda ismerős lépteire figyeltem fel, ahogy lapozgattam. Talpai alatt megcsikordultak a deszkák.
-Yenda! - köszöntem fel se pillantva kézírásomról. Nem sokszor néztem fel szegényre, hiszen nem tartottam fontosnak. Ettől eltekintve természetesen szerettem és úgy gondoltam rá mint a saját lányomra.
- Remek, köszönöm kérdésed. - szürcsöltem bele az italomba. Épp vissza akartam dobni a kérdést amikor teljes fordulatot vett a beszélgetés.
Összepréselt szájjal hallgattam kérdését. Csendben letettem bögrém a tölgyfa asztalra és odébb intettem Zekét. Féllábbal felültem azstalomra és teljes testemmel a lány felé fordultam.
- Amit most mondok azt azért osztom meg veled mert biztos vagyok benne, hogy nem adod tovább senkinek. - vágtam bele teljes nyugalommal. - A helyzet az, hogy nem tud meghatni a csapatnyi kölyök lelki állapota, így a véleményük sem érdekel. Ebben a játszmában a farkasok csak bábuk. - magyaráztam lassan és a lehető legfolytottabb hangnemben. - A vérszívók eltűntek, ahogy otthagytuk Wonderlandet, viszont számíthatunk visszatértükre. De egyenlőre a kutyulik a nagyhatalmúak a városban. Ők sokan vannak mi meg kevesen. Nem igazán szinpatizálok velük, ha érdekel, de az alfájuk fontos. Gondolj bele! Egy kézben van egy csapatnyi eszetlen vérengző állat. Mekkora előny, hogy mellettünk állnak. Márpedig mellettünk állnak ha az alfa a markunkban van.
Ellöktem magam az asztaltól és felkaptam egy füzetet amiben az álltalam és Yenda álltal már jól ismert boszorkány nyelven írt jegyzet volt vésve.
- Egy új főzeten dolgozom. Szívó bűbájt akarok alkalmazni erősebb fajtában, ha úgy tetszik. Ha valaki megissza egy medálba záródik mind a fizikai, mind a mentális ereje. - tartottam a lány felé lapjaimat. - Persze ez még csak puszta ötelt. De ha elkészül, akár halhatatlanok is lehetnén, még a vámpírok bájos pillantása és éles foga sem hatna ránk. Ennyit megér. - kuncogtam galádan. - Viszont Alexander remek elmével rendelkezik. Ha úgy vesszük. Nem is ő a célpont.
Egy képért nyúltam az asztalomra, majd a lány felé tartottam.
- Ő itt Arthur Metson. Forrófejű, kicsinyes, nőcsábász. - ismertettem gondolataim. - Mielőtt megijednél, hogy azt kérem, hogy csábítsd el, biztosítalak, hogy nem ál szándékomban. - mosolyogtam. - Viszont a talzmánom tenném rá, hogy van valaki aki fontos számára. Hálózd be mind Arthurt, mind szíve választottját és légy a barátjuk! Meg tudod ezt tenni? - kérdeztem gonosz mosollyal a szám sarkában. |
Megújultan léptem be új lakásunkba és sóhajtva levettem a szürke szövetkabátom majd ráakasztottam a szobainasunkra. Először fürkésző tekintettel kutattam a kisállatkáink után majd rájöttem , hogy valószínűleg ismét Lilithnél lapulnak. Midig jobban ragaszkodnak a tanítóhoz mint a tanítványhoz (gondoltam beletörődve).A nagyváros teljesen beszippantott. Minden hétvégén volt koncertem egy kis elvont éjszakai bárban , de így is bőven akadt alkalmam a varázslatot praktizálni. Mindeesetre kezdett elegem lenni a kis szövetségünkől a farkasokkal , ezt persze Lilithnek nem említettem , sosem kérdőjelezném meg a dötéseit. Mióta segítünk nekik , csak költözünk össze-vissza. Odasétáltam az ablakhoz és meredten néztem kifelé , miközben azzal szórakoztam , hogy kicsi esőfelhőket küldök a számomra nem szimpatikus emberek fölé. Imádtam kritizálni és piszkálni az utcán járkáló embereket , a legtöbb áldozatom persze valami beképzelt üzletember volt akiket mindennap más nővel látok elmenni az ablakunk előtt. Meguntam a kis játékom és odasétáltam Lilithhez aki épp Zekét simogatta. Nekitámaszkodtam a falnak és halvány mosollyal konstantáltam az eseményeket.
-Hello Lilith!-köszöntem udvariasan majd felszedtem a földről a lány eldobott papucsait.-Milyen napod volt?-tettem fel a sablonos kérdést , de valahogy muszáj volt bevezetnem a témát.-Tudod.....gondolkoztam a kis farkaskáinkról , mi lesz a további terv?-beraktam a papucsokat a helyére és átvettem a hosszú kötött ruha-kardigán szerűségem majd felvertem a régi könyveinket varázsigék után kutatva , miközben Lilith válaszát vártam. |
Felkontyolt hajjal, nyújtott pólóban és egy szőrös mamuszban csúszkáltam a lakásban. Egy bögre teát egyensúlyoztam miközben ide oda csusszantam.
Mi tagadás jól ment a biznisz így, hogy Yenda is besegített. A bájitalok csak úgy keltek és mi alig győztük pótolni őket.
- Imádom a nagyvárost! - dúdolásztam a földszinti folyosón ügyeskedve. Balra a második ajtóban elfordítottam a kulcsot egyszer jobbra majd háromszor balra. A fehérre meszelt tölgyfa ajtó nyikorogva nyílt ki.
Még mindig dudolászva beléptem és meghúztam egy vékonyka zsinórt a jobbomon. A lépcsőt fény világította meg akárcsak a végében lévő kis szobát.
Lesasszéztam a nyikorgó fokokon és ledobtam papucsom a végébe. Lábamat csiklandozta a pamutszőnyeg apró szálainak rojtos vége. A fal egyszerű fehér volt, a padlót sötét fenyő borította ott ahol nem volt szőnyeg.
Zeke légiesen leugrott egy könyvespolc tetejétől és lustán hozzádörgölőzött csupasz lábszáramnak. Idióta macska. Nem hogy fönt pihenne a kényelmes ágyikójában, poros polcok tetején ücsörög inkább.
Kortyoltam egyet verbena teámból amit már hetek óta iszok vámpírok ellen, majd az íróasztalomhoz léptem és tanulmányozni kezdtem múltéjszakai jegyzeteim főzetekről és varázslatokról. Szabad kezemmel Zeke füle tövét vakargattam. |
|
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
