|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.29. 20:51 - |
 |
[11-1]
 Kicsit kínos lett a helyzet, össze-össze néztek én pedig nem tudtam mit szólni. Azt hittem csak barátkozni akarnak vagy talán egy kis mágikus eszmecseréért jönnek.. de úgy látszik itt nem erről volt szó. Összeesküvéseket szövögethettek, vagy kitudja mi járt a fejünkben amiért ide hívtak, de sajnos én nem az a tipikus boszi fajta vagyok. Persze használom az erőmet, de nem viszem túlzásokba.. Inkább állok közelebb az igazi emberekhez mint a megszállot természetfeletti imádókhoz. -Khmm.. gondolom nem erre a válaszra számítottatok.- jegyeztem meg mivel nagy volt a halgatásuk a válaszom után. -Sajnálom ha csalódást kellet, hogy okozzak.- kezdtem elköszönni udvariasan, miközben azon töprengtem vajon mibe keveredhettem bele. Yenda olyan másnak tűnt a tanító társasága nélkül, de lehet ,hogy én ismertem férre.. Elkellet mosolyodnom a kijelentésén, miszerint ha el is mennek a barátaim, meghalnak, jönnek helyette újak.. -Nem tudnék meggyászolni annyi embert amennyit elvesztenék az örök lét alatt. Lehet, hogy jönnének újak, de mindenki elmenne egyszer. Lehet, hogy furcsán gondolkodom, de ez van.- mondtam miközben felvettem a táskám és kifizettem a pultosnak a pénzt. -Remélem azért nincs harag.. Sziasztok.- köszöntem el majd hazafelé vettem az irányt a kissé kínos beszélgetés után. Amíg hazaértem nem tudtam eldönteni vajon mire akartak használni, de végül gyorsan kivertem a fejemből az egészet..
/Lezárt kör/ |
 Mikor Lilith felém küldte a gondolatait , teljesen zavarba jöttem. Nem volt szokásom megsérteni a mentorom és nem is fordult elő sokszor , de mikor mégis szídást kaptam csak tisztelettudóan visszafogtam és csendben meghúztam magam. Hát ez tényleg matt helyzet volt , a csaj nem érdeklődött az öröklét után és enyhén úgy tűnt , mintha neki minden mindegy lenne , mert az élet megy tovább ő pedig jól elvan a barátaival. Sokszor elgondolkoztam milyenek a többi boszorkányok , azthittem , hogy ők is elszántak , semlegesek és a saját fajuk érdekeit képviselik , de mikor Alexis beszélni kezdett a többi lényről , enyhén csalódást okozott. Persze az is fura lett volna , ha ellenszenves a véleménye a más lényekkel szemben , de nem vártam , hogy ilyen békeszerető és nem előítéletes. Azonnal a magazinokban olvasott kedvesnek látszó színészek jutottak eszembe meg modellek akiknek a szlogenje a világbéke meg a rasszizmus elleni harc. Segélykérően néztem volna az elgondolkozó Lilithre , ha nem szidott volna le pár másodperccel ezelőtt.
-Elnézést , hogy félbeszakítottalak.-mondtam halkan a mentoromra nézve. Mikor a lány mondta , hogy nem érdekli a halhatatlanság , még kínosabbá vált a szituáció.Segítene nekünk egy embert megölni , hogy mi öröklétben részesülhessünk , de ő nem kéri a jutalmat.....nyilván nem tudja milyen szerettei nélkül élni.Egész végig azon hezitáltam , hogy fejezzük be a témát , vagy ássunk mélyebbre hátha meggondolja magát.-De a barátaid is meghalnak egyszer és a rokonaid is , valószínűleg így is úgy is hamarabb mint te , de aztán jönnek új barátok és a rokonok utódai....-ezzel el is haraptam a mondatom , nem az én reszortom a félrebeszélés vagy az érvelés.Úgy döntöttem Lilithre hagyom a döntést....mintha lenne más választásom.Azzal a tipikus nézéssel fordultam hozzá , amikor várom a válaszát. |
|
Mondhatom egyáltalán nem tetszett Yenda viselkedése. Ha privát körben lennénk, már rég megszidtam volna kotnyeles viselkedése miatt, amikor pedig alpári módon belekrákogott a mondantom közepébe, villámló pillantást küldtem felé. ~Én egy borzatszó toleráns ember vagyok, de te is tudod, hogy utálom ha beleszólnak a mondandómba. Ha már ilyen magabiztos vagy, akkor intézd te. Nem kellek én ide~ küldtem a lányfelé gondolataimat. Borzasztóan haraptam azért ha valaki belepiszkított az üzletembe. Még ha az illető a tulajdon tanítványom is volt.
Természetesen Yenda kérdéseire mézesmázos válaszok érkeztek, csupa olyan ami tetszett volna abban az esetben, ha nem jön utána a de.
Lustán körbenéztem és megállapítottam, hogy nem ez lesz a törzshelyem. Lehet, hogy otthonos, de szívesebben visszamennék a kevésbé alpári emberek közé. Az ittas, szottyadt öregembereknél még a farkasok is jobbak voltak. Hideg tekintettel meredtem magam elé és hallgattam a lányok fecsegését.
Alexis nem érdeklődik az örökélet után? Nem látott még elég halált, hogy tudja nem olyan vészes elveszíteni a szeretteid. Egy idő után megszokod, hogy semmi szükség barátokra, elég ha partnerek után nézel aki segít elérni a célod.
Bevillant a kép a véres csatatérről Wonderlandben. Ahogy két barátnőmmel ültem a fa tetején és néztem ahogy a zöld gyepet beszennyezi hallhatatlan és farkas vére. Nem ismertem annyira egyiküket sem, hogy sajnáljam vagy gyászoljam őket. Pedig rengetegen meghalltak. És nem hiányoztak. És nem is fogank. Teljesen érzéketlen lettem ezen a téren.
Lassan visszazökkentem a valóságba és Yendára néztem azzal a bizonyos; "Na akkor most mi legyen, nagyokos?" pillantással. |
Kicsit úgy éreztem magam mint egy vallatáson.. elég komolyak voltak a lányok, és a boszorkány két komolyságáról faggattak. Nem tudom mit is akarhattak tőlem, de egy kis gondolkodás után úgy döntöttem őszintén fogok válaszolni. -Khmm.. a helyzet az, hogy már 6 éve annak ,hogy gyakorlom a mágiát, így mondhatjuk egy erős közép szinten, gyenge felső szinten állok.- kezdtem bele a monológomba. Igazából nem nagyon szoktam az erőmről beszélni, sem úgy magáról a boszorkányságról, mivel sok az ember barátom. -A boszorkányokkal és a farkasokkal jól megvagyok, mindkét körben jártas vagyok, viszont a vámpírok meszebb állnak tőlem. Persze köztük is van pár jó arc, de tudjátok én úgy vagyok minden fajjal, hogy ha magát az illetőt szeretem, akkor nem érdekel, hogy angyal-e vagy vámpír. Szóval nem ez alapján döntök.- folytattam, és magát a kérdést sem nagyon értettem. ez olyan nekem mintha azt kérdezné valaki, mennyire vagyok jóban a feketékkel, vagy a buzikkal? Kicsit furcsa ez alapján besorolni valakit.. Az örök életes kérdésen elgondolkoztam egy percre.. Valahogy nem vonzott az egész.. belegodoltam, hogy minden barátomat, családtagomat, szerelmemet túléljek.. inkább egy tragédiának hangzik az egész mint sem áldásnak. -Nem.. egyeltalán nem érdekel az örök lét. Ha ezért kellenék csak, akkor azt kell, hogy mondjam sajnálom, de inkább megmaradok a múlandóságban. Persze ha nektek kellene egy benfentes ember vagy bármi segítség, a cél elérésében segítek, de a jutalmát tartsátok meg nyugodtan.- fejeztem be, a jutalmon belül persze az örök életet értettem és az összes többi sötét mágiával járó "ajándékot" ,kitudja mit terveztek. Remélem azért nem akartak kiírtani semmilyen fajt, vagy megölni bárkit is.. kicsit féltem mire is adtam be a derekam, de benne voltam a kevésbé sötét dolgokban. |
Alexis teljesen barátságosan viselkedett lilithel , ahogy előre is sejtettem , viszont a kellemetlen környezet nagyon feszélyezte a mentorom. Tökéletesen kivehető volt a hangjából , hogy legszívesebben az egész kócerájt porig égetné ha tehetné , annyira idegesítették őt az ittas , lezüllött emberek. Engem különösebben nem érdekeltek ezek a szánalmas személyek , csak mint külsőszemlélő figyeltem , hogyan alakulnak a dolgok a mentorom és az újdonsült ismerősöm között. Kíváncsian kukucskáltam a konyha ajtónn át , mikor Alexis megemlítette , hogy a kocsmárosnak főzetei vannak. Rögtön egy igazi boszorkánykonyha jutott eszembe mindenféle színes löttyel , persze a konyhaajtó csak néha nyílt ki , így nem láthattam a kocsma hátsó részét sem és a főzeteket sem. Csalódottan irányult vissza a figyelmem a két boszorkányra. Lilith nem tétovázott , azonnal belecsapott a lecsóba . Finomkodás nélkül rátért a tárgyra , de próbáltam kicsit lassítani a tempón. Nem akartam megsérteni Lilitht így nem vágtam a szavába , csak diszkrétán krákogva átvettem a szót tőle.
-A mentorom tehát , Lilith-kezdtem a tájékoztatást Alexishez fordulva.-arra kíváncsi , hogy....mennyire vagy elszánt a mágia terén. Illetve ez már az én kérdésem lenne , hogy mennyire állsz közel a többi fajhoz-ez kicsit furán hangzott , ezért kijavytottam magam.-úgy értem barátkozol-e farkasokkal esetleg vámpírokkal?-kérdeztem érdeklődő mosollyal. |
|
A formalitásoknak megfelelően próbáltam viselkedni. Nem tetszett a hely. A lehető legudvariasabban végighallgattam minden bájcsevejt majd miután végre abbahagytuk a mézesmázolást, szigorúan és hidegen megszólaltam.
- Köszönjük, nincs rá szükségünk. - mondtam. - Mielőtt rátérünk a tárgyra; nincs szüksége mentegezősre. Teljes mértékben megértm, hogy miért ide hívott minket.
Próbáltam nem túl élesre venni a hangom, de akaratom ellenére is amikor valaki fel-fel horkantott álmában az egyik asztaltól, az én hangom is megugrott.
- Szóval, kedves Alexis! Egy szolíd kérdésem lenne. Mennyire érdekli magát az öröklét? - kérdeztem ujjaimat összefonva. |
Amikor végre megérdekztek, feláltam, hogy üdvözöljem őket. Barátságosan mosolyogtam, majd bemutatkoztam Yenda tanítójának, akin látszott, hogy nem nagyon illik bele ebbe a "kocsmás" világba. A haja, a tartása, minden arról árulkodott, hogy távol áll tőle ez a világ. Szerencsére nem olyan vagyok, aki elítélne mást azért amiért nem olyan mint én.. sőt szeretem a változatosságot. -Szia, Alexis vagyok, örülök a találkozásnak.- köszöntem, majd ha leültek én is leültem velük együtt. Még mindig fogalmama sem volt miért hívhattak ide, mármint Yendával megbeszéltük, hogy bemutatom az itteni boszorkány körnek, de az nem esett szóba ,hogy ő is bemutat egy számomra ismeretlennek. Végülis lehet, hogy csak ismerkedni akarnak, aminek én nem állok az útjukba, Szívesen bevezetem őket az itteni életbe, tudom milyen nehéz ha ki vagy rekesztve valahonnan. Egy kis kertvárosból érkeztem, ahol ha nem voltál tökéletes, nem öltözködtél szolidan és nem tartottad be a helyi szigorú illemszabályokat, számukra nem is léteztél. Vagyis ha léteztél is ...a pokolban. Sosem voltam olyan lány aki csak azért felvesz egy arcot ,hogy beilleszkedjen egy társaságba. Mindig is az a fecsegő, lázadó lány voltam. -Nem tudom mennyire vagytok hozzászokva az ilyen helyekhez, de higyjétek el, hogy nem olyan rosz amilyennek elsőre látszik. Sokszor járunk ide, és már annyi emlék fűz a kocsmához.- kezdtem mentegetőzni, hogy első találkozás képp miért is ide vittem őket. -Meg aztán a kocsmárosnak a hátsó résznél egy egész kis főzet gyűjteménye van. Bármit megtaláltok nála, ha kell valami... csak szóljatok és intézem.- gondoltam erre majd felcsillan a szemük. |
Előre tudtam , hogy egy igazi kihívás lesz Lilitht elrángatni egy kocsmába , de végülis sikerrel jártam. Csak diszkréten unszolva tessékeltem be a mentorom a bejáraton , aki azonnal ki is szúrta Alexist. A szőke hajú lány szinte a legeldugottabb zugot választotta ki ülőhelyként így nehéz volt magunkat valahogy átpréselni a tömegen , de nagy nehezen odaértünk a pulthoz. Utáltam az embertömeget , minden négyzetcentiméteren hozzákellett érnem valakihez és elnézést kellett kérnem minden alkalommal , amikor a csókolózó párok az utamat állták és éppen elszakítottam őket egymástól. Leültem Alexis mellé és kíváncsian fürkésztem Lilith , hogy milyen reakciója lesz. Lilith mindig azonnal kiszúrta ki a megbízható és ki az akit inkább messziről elkéne kerülnünk , reméltem , hogy ez esetben is így lesz.
-Lilith-kezdtem bemutatni őket egymásnak.-ő itt Alexsis. Alexis , ő itt Lilith a mentorom.-innentől márcsak kettőjük ügye volt , hogy milyen viszonyba fognak állni. Alexis kicsit túl laza , flegma volt Lilithhez képest , ezért aggódtam , hogy esetleg az események vitábba torkollanak , vagy ha eláruljuk a tervünket a falka ellen , a lány nem veszi jó néven , esetleg unszimpatikussá válunk a szemében.
Izgatottan igazgattam a baseballsapkámat a fejemen. Teljesen más stílust választottam erre az estére. A maradi , visszafogott öltözködésű Yendát felváltotta , a fiatalos nemtörődöm stílusú Yenda , ez kifejezetten tettszett , mivel a legtöbb ember nem nézné ki belőlem , hogy hány éves vagyok igazából ,de talán egy új lakóhely minden szempontból megújulást jelent. Már a szemem előtt lebegett a kép , ahogy minden este a bárban ücsörgök egy kedves kis barátitársasággal , nyílvánvalóan boszorkányokkal és a legsötétebb varázslatokat tárgyaljuk ki. Mióta szövetkeztünk a kutyákkal legfőképpen az átkokat gyakoroltam , egyszerűen jobban vonzottak ezek a varázslatok , mint a gyógyítóbűbájok , de nem vettem szélsőséges irányt a varázslás terén. Hirtelen visszarántottam magam a valóvilágba. |
|
Mikor elősször hallottam, hogy hova akar elcipelni Yenda, azt mondtam neki, hogy csak a holttestemet tudja oda vonszolni mert én önakaratomból nem megyek ilyen helyre. Azok az idők már elmúltak. És lásd most Yenda mellett cétáltam egy fehér ruhában és egy fekete, lábszárig érő kabátban.
- El sem hiszem, hogy el tudtál vonszoni egy ilyen helyre. - fintorogtam. Hiába, már nagyon megszoktam a luxus életet. Hajamat kiengedtem, hogy érdesen, mindenféle csodaanyag nélkül lengjen hátam mögött. Egy boszorkány nem törődik a hajával. Legalább is anyám sose tette.
Elegánsan benyitottam az ajtón. Orromat azonnal megcsapta a savanyú sör és a keserű hányás szaga. Fantasztikus hely.~ gondoltam. Érkeztünkre senki sem figyelt fel, mindenki vagy az asztalt fejelte, vagy az italt öntötte magába literszámra. Az egyik sarokban megláttam egy vibráló mezőt ami azonnal odavonzotta tekintetem. Nem volt rá szükségem, hogy megkérdezzem Yendát, ő-e a mi emberünk. Határozott léptekkel megindultam a lány felé. |
A kocsmában ücsörögtem, miközben kezdett beesteledni.. itt beszéltük meg a lányokkal, hogy találkozunk, mivel ez egy elhagyatott hely. Ami itt törtéik, az általában a feledés homályába kerül másnap, mivel vagy annyira részeg az ember, hogy nem emlékszik semmire, vagy egyszerűen csak meg sem halja a nagy zsivajban. Kezdett hűvösödni, de rajtam mégis egy short volt, egy egyszerű, kicsit fiús ingel. ( lásd a képen ) Kíváncsi voltam mit szeretne mondani Yenda, csak annyit tudok, hogy a tanítója is jön, bemutatja nekem. Nem mondhatám, hogy különösebben izgultam, nem szoktam félni az első találkozásoktól, így csak ittam a Whiskeymet az egyik asztalnál a sarokban. Észre sem lehetett venni, de reméltem, hogy a lányok azért idetalálnak. Habár még nem játak itt, többször is elmagyaráztam nekik az útvonalat. eléggé ki voltam fáradva, mivel egész nap csak a színházban próbáltam az új koerográfiát. Beletúrtam a csapzott hajamba, majd azon gondolkozdtam ,hogy beleavassam-e Samet az új boszorkányok jöttébe.. De végül úgy döntöttem, hogy várok egy kicsit. |
|
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
