|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.30. 12:21 - |
 |
[18-1]
 -Nem találkoztál még fajtársaddal?-kérdeztem meg tőle ledöbbenve. Nem gondoltam volna. Te hát ha nem látott még boszit se angyalt és a farkasokkal se volt összetűzése akkor nyílván valóan tapasztalatlan a lány. Ez esetben még nagyobb szüksége van a segítségre mint gondoltam. A lány mondatán a szája sarka fel felé kunkorodott.
-Értettem-szalutált a lánynak. Mikor hallotta hogy merre kell menni akkor csak mosolygot.
-Teljesen véletlenlen én is ott lakom. Indulhatunk?-kérdeztem majd felajánlottam a kezemet ahogyan a régi filmekbe tették. Ha Maggie elfogatta akkor karöltve mentek ha viszont nem akkor csak lassan batyogtak.
*Folyt. Köv Daniel és Maggie go motel* |
 -Hmm, ha te mondod, akkor hiszek neked. Őszintén szólva nem nagyon akadtam még össze fajtársakkal, szóval csak elképzelni tudom leginkább milyenek lehetnek.-válaszoltam vállamat vonogatva. Sose érdekeltek a többiek. Nem függtem tőlük, így a társaságukat se nagyon kerestem a fajtársaimnak. Nem éreztem késztetést se soha, hogy esetleg komolyabban utána járjak a világ természet feletti dolgainak, én jól meg voltam a saját kis világomban kizárvalehetőleg mindent, ami nem emberi. Nem arról volt szó, hogy tartottam volna tőle, esetleg hasonló. egyszerűen nekem ez így volt jó, ezen nem nagyon volt mit szépíteni.-Oh, de kár.-kuncogtam.-Rendben, mindenképpen kérdzd meg, mert nagyoon érdekel.-mondtam füllentve egyet,de szerintem ő is pontosan tisztába volt azzal, hogy engem ez cseppet se érdekel, csak hülyültem.-Oké, motelben lakok, szóval arra megyünk.-válaszoltam.-Véletlenül. Nem volt terbevév, csak ez esett éppen útba. Igazából sose maradok meg huzamosabb ideig egy helyen, és ez is még kérdéses számomra.-magyaráztam.-Csak én és a motorom. Nem is kell több.-vigyorodtam el. |
| -Semmi kétségem afelől hogy angyal vagy, az illatod árulkodó csak hogy ha olyan lennél mint a többi szárnyas akkor már régen menekülni próbálnál előlem. De te itt vagy. -mondtam mosolyogva aztán a kérdést hallva hangosan felnevettem olyan szívből jövő kacaj volt amilyet minimum 100 éve nem hallattam. -Meg kell hogy mondjam nem tudom. De mostantól ha farkassal vagyok az utcán feltétlen megkérdezem tőle és tájékoztatlak a fejleményről-mondtam mosolyogva aztán a kérdésen elgondkodtam. Igazából nagyon ötletem nem volt.
-Hát ha gondolod haza kísérlek. -motyogtam közben a lány után eredtem. Melette bandukoltam miközben egy kčrdčs fogalmazódott meg bennem.
-Miért jöttél ebbe a városba?-tettem fel a kčrdčst. ( Nem tudom hogy hol lakik a karaktered de szerintem a motelnál, szóval ha akarod kiírhatsz oda minket) |
-Mondom hogy nem, hiszen angyal vagyok, már hogy lehetnék az?-kérdeztem szórakozottan megvillanó szemekkel.-Sőt... folyton adományokat gyűjtuk, meg kiskutyákat viszek sétálni .-röhögtem fel. Igazából hasonló még csak meg se fordult a fejemben, igaz hogy nem voltam olyan szinten gonosz, de egyáltalán nem is lehetett jónak nevezni. Nálam a gonosz rész kicsivel több volt mint jó, de biztos voltam benne, hogy akadnak nálam sokkal, de sokkal rosszabak is.-Éértem.-bólintottam elgondolkodva. Fura lehet félig kutyának lenni...-Szerinted, ha meglátnak egy tűzcsapot, akkor ösztönösen le akarják pisilni?-kérdeztem viccelődve. Nyilván nem ilyen kérdések fogalkoztattak engem időm nagy részében, de most csak úgy felmerült bennem. Végülis vicces volt elképzelni ilyen dolgokat, nekm pedig már kellett a szórakozás, mert eléggé elpunnyadtam az idő során.-Én is tége Dany.-feleltem.-Na és most mi legyen?-kérdeztem. Nem tudtam most, hogy mindent tisztáztunk mihez akar kezdeni, szóval jobbnak láttam ha megkérdezem előre tőle remélve, hogy ad is valami értelmes választ.-Amég válaszolsz, addig sétálhatnánk. Nem bírok sokáig egyhelyben maradni.-vontam vállat és válaszára se várva megindultam az ösvényen. |
| -De de igen az vagy. Sajnálom hogy nekem kell róla felvilágosítanom téged-mondtam egy csintalan mosoly kiséretében. Ahoz képest hogy angyal volt a lány szórakoztató társaságnak minősül. Vadabb és szemtelenebb a legtöbb szárnyasnál és ez tetszik. Egyáltalán nem önfeláldozó.
-Huh... mondjuk úgy hogy nem egyszer kötekedtünk egymással. Ez alatt megtanultam hogy mire képesek. Persze vannak olyanok is akik jó fejek de azok ritkábban fordulnak elő. -adtam választ a kérdésére. Mikor meghallottam hogy milyen nevet mondott egy pillanatnyi düh futott át az arcomon. Az utolsó ember aki így hívott az apáám volt. De ha jobban megfontolom a csaj szájából egészen jól hangzott. Azon hogy a lány egy csöppet megszeppent csak mosolyogni tudott.
-Üdvözölek Maggie |
Nem is vagyok az.-tiltakozam egyből, miközben teljes mértékben azon igyekeztem, hogy ne kezdjek el nevetni. Nem is olyan rossz arc, tény hogy nem egy szent, de én cseppet se bánom. Angyal létemre én se vagyok az, sőt. Meg kezdtem már ki veszélyes fazonokkal, szóval igazán otthonosan mozogtam a társaságában. Emlékszem, hogy nagymama mindig a sátán gyermekének titulált, mivel angyali felmenőm nem éppen volt valami tiszta. Meglehet ezért lettem én is olyan, amilyen. Tudtam jól, hogy nem egy veszélytelen életet élek már régóta, de nem jutott még eszembe soha tenni ellene, nekem így volt jó, bár most a vámpírka ajánlata jól jött. Nem a haláltól féltem, nem is a vámpíroktól, egyszerűen túl akartam élni, ezért mentem bele az alkuba.-Oké, hiszek neked, de miért olyan rosszak a farkasok?-kérdeztem felvonva a szemöldököm, miközben annyira hátra kellett hogy döntsem a fejem, mivel csak így tudtam rá nézni, hogy azt hittem menten kitörik. Nem nagyon reagáltam le a közelségét. Volt már rá példa, mikor kishíjján a nyakamba mászott egy pasi, szóval hozzá szoktam, nem volt ebbe számora semmi érdekes.-Dany.-bólintottam, mivel lusta voltam a teljes nevét használni. A kézcsók egy kicsit össze zavart, szóval csak nagyokat pislogva néztem rá.-Őő én Margaret Katelyn Heavenly vagyok.-mutatkoztam be kissé megköszörűlve a torkom.-Elég lesz a Maggie is.-tettem még hozzá. |
| -O olyan gonosz vagy pedig imádom ha az emberek háta mögött szólalhatok meg. Vicces szokott lenni a reakciók többsége. Majd meg mitatom egy szerencsétlennel. -motyogtam aztán felugrottam a fának a legalsó ágjára és onnan néztem le a lányra.
-Pontosan ahogy mondod-mosolyogtam. A kijelentést halva elnyomtam egy mosolyt. -Akkor én pedig biztosítom hogy ne is legyen gondod farkasokkal. Hidd el biztosan találkoztál már legalább egyel, csak még te magad sem tudod-mondtam neki aztán leugrottam pontosan elé talán túlon túl is közel. Nem léptem el kiváncsi voltam hogy mit reagál erre a kis angyal.
-Értettem. -bólintottam egyett. Közben lenéztem a lányra. - Még a nevemet sem tudod. Daniel Herondale-mondtam ki majd kezet csókoltam. |
Hitetlenül nevettem fel. Na ő aztán magabiztos egy fazon anny szent. Szórakozottan megcsóváltam a fejmet és inkább nekidőltem a legközelebbeső fának, majd idegesen félre simítottam hajam.-De azért még hanyagolhatnád bármennyire is "szexy".-csóváltam meg a fejemet ismételten. Fel nem foghattam, hogy ebben mi szexyt talált, de hát ő tudja. -Aha, szóval kell egy társalkodó nő.-nevettem fel.-Jójó oké, értem én.-sóhajtottam.Farkasokkal eddig még nem volt gondom.-mondtam szemöldökömet ráncolva.-Boszikkal se, sőt még nem is láttam egyet se, vagy csak nem tudok róla.-mondtam vállamat vonogatva. Végülis mindegy volt. Elvileg senkiben se szabadna megbíznom, úgy lenne a tuti.-Kösz, de erre nem kell emlékeztetni.-mormoltam elhúzva a számat, hiszen jó pár perccel ezelőttig nyilván ő is ezt tervezte tenni velem. Na meg mi a garancia rá, hogy ha nemet mondok, akkor csak úgy elenged?.-Női vonzóerő?-vigyorodtam el.-Így már éthetőmm, és oké. Legyen, de egy rossz lépés vámpír és elfelejtheted a szövetségünket.-mondtam résnyire szűkülő szemmel méregetve. Végül még kicsit vacináltam, de kezet nyújtottam neki.-Aztán jól viselked.-vigyorogtam rá. |
| -miért szerintem kifejezetten sexy hogy egyszer csak megszólalok mögöted-nevettem fel. Ritkán hallani engem nevetni szóval ez a csaj nagyon tisztelheTi magát, mivel kevés embernek engedem hogy lásson nevetni.
-Hát tudod cefetül magányos vagyok így kell valaki akivel beszélgethetek. Tudod te milyen 259 évet leélni egyedül?-kérdeztem majd inkább gondolkozni kezdtem. Nem volt számomra világos hogy miért pont most éreztem a társaság hiányát. És hogy miért egy kis angyal lányt szeretnék társamnak. Míg ezen gondolkodtam a lány fel tett egy újabb kérdést.
-És ami azt illeti állandó védelmet kapsz a farkasokkal szemben, a vámpírokkal szemben és a boszikkal szemben. Nem is beszélve arról hogy faj társaim örömmel kiszívnák a véred az utolsó cseppig.-mondtam neki aztán folytattam is- Amit kérek hogy lehgyél mellettem mint társ. Hogy segíts a munkámban ha női vonzerő kell. -fejeztem be a mondókám és vártam hogy mit reagál majd. |
Idegesen vártam, hogy rá unjon a várakozásra és végre újra felbukkanjon, hogy lerendezhessük ezt az egészet. Ajkamat rágcsálva pillantásom ide oda ugrált, miközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni a mellkasomban szaporán lüktető szívemet. Bátorság ide, vagy oda, akkor sincs az aki egy ilyet mindenféle izgalom nélkül eltűrne, és ezzel persze én se voltam másképpen, persze kívülre csak annyit mutattam, amennyit nem szégyeltem.-Pff... leszokhatnál erről az ostoba szokásodról.-húztam el aszámat ismételten szembe fordulva vele, mikro végre őfelsége méltoztatta előtolni a seggét.-Társak?-kérdeztem elkomorodva. Ennek tényleg valami komoly baja lehet, mégis miér bíznék meg benne? Megcsóváltam a fejem és hitetlenkedve meredtem rá.-Hasznomat? Mégis mit tudnék tenni, amire te nem vagy képes egyedül?-kérdeztem összefont karokkal kérdőn nézve egyenesen rá. Az érvelései nem voltak rosszak, de még ez se volt teljesenelég hozzá, hogy meggyőzzön. Nyilván nem ő az egyedüli vámpír erre. Talán, ha valaki olyan védene mint ő, akkor nyugiban lehetnék azt leszámítva, mikor kell neki segítség. Nem nagyon tudtam ebbe blekötni, mert nyilván számomra hasznos lett volna, de amég nem tudom, hogy pontosan mibe is készül belerángatni, addig nem mondok semmit.-Nincs szükségem a kedvességedre.-mondtam unottan forgatva a szememet.-Csak mond mit kérsz cserébe és talán beleegyezek.-válaszoltam türelmetlenül. Igaz, hogy eddig sikeresen elkerültem java részt a vámpírokat, de jobb nem kockázatot vállalni, meg különben se jöhetek ki annyira rosszul a dologból. Legalábbis remélem hogy nem. |
| Mikor láttam hogy moccani sem hajlandó akkor eleresztettem egy ravasz mosolyt. Ez a csaj vagy bátrabb a legtöbb természettfeletinél vagy veszélyesen hülye. Eszembe jutott hogy akár még hasznát is vehetném ennek az éles nyelvű lánynak. Jó kis szövetséges lehetne belőle, azt hiszem jó ötlet lenne. Leugrottam a fáról és megint csak a háta mögül szólaltam meg.
-Huh... szivi te nagyon bátor vagy. És tudod mit ez tetszik is nekem. Mit szólnál ahoz hogy ha társak lennénk? Neked semmi mást nem kell tenned csak segítesz gonosz kis cselszövéseimben. Én pedig számodra állandó védelmet biztosítok na meg persze segítek neked amiben csak kell. Azt hiszem előnyös lenne ez mind a kettőnk számára. Sőt ha nagyon nagyon szépen megkérsz akkor lehet hogy kedvesebb is leszek. -morogtam már a végén. Kelett nekem egy társ kezdett felemészteni a magŕny, és ezt nem hagyhattam. |
Nem túl lekesen engedtem, hogy hozzám érjen, ami tekintetemből is le lehetett szűrni, mivel képzeletben jó sok karó állt a szívébe, csak úgy...véééletlenül.-Vigyázzak?-horkantam fel és rá csaptam a kezére, hogy végre elengedjen, majd hátráltam két lépést tőle.-Ez beteges és perverz...-közöltem fintorogva. Milyen beteg egy elme. Úgy tűnik a vámpírok öregségükre meghülyülnek teljesen. Most már nem is igazán féltem, inkább voltam dühös, amiért egy ilyen barom keze..azaz agyarai által kell végeznem. Nem igazságos az élet, de komolyan, valami normálisabb vámprt nem tudtam volna kifogni?
Hitetlenedve meredtem rá, mikor közölte, hogy fussak. Nekem csak ne osztogasson parancsokat, én is eltudom dönteni, hogy mit akarok csinálni és ezt közöltem is volna vele, ha éppen nem tűnik el megint. Bosszankodva fordultam körbe. Szörnyű egy alak. Természetesen nem fogok megfutamodni, hülyeség lenne még csa megpróbálni is. Vámpír sebesség ellen nem sok esélyem maradni, annyira hülye meg nem vagyok, hogy feleslegesen kifárasszam magam futással. Nem is értettem, hogy a horror filmekben, ilyenkor minek állnak neki rohanni mint az őrültek. Nyilvánvaló, hogy a vámpírok ilyenkor csak játszanak az emberrel, ami logikus is, mivel ragadozók. Nyilván perverz örömöt éreznek üldözés közben, miközben jól tudják, hogy akit kiszemeltek maguknak az bárhogyan is fut, meg fog halni és kész. Márpedig én erre nem voltam hajlandó, hülye lennék a gyilkosomnak megadni ezt a fajta beteg örömöt. |
| Meg kell hagyni bátor volt a kislány és bármilyen beteg módon hangzik, meg kell hagyni tetszett hogy valaki visszamert szólni nekem. Az álla alányúltam és megemeltem a szemébe néztem és megszólaltam.- Meg kell hagyni vonzó ez a vad stílus de vigyázz hogy mit beszélsz. -ejtett emegy csintalan vigyort. -Megijedni? Nem, dehogy is. Ez még csak... higy is mondják a ti korotokban? Előjáték ez az a szó. Ez csak egy játék. És most van egy perced arra hogy fuss. Hajrá-majd mire a csaj pisloghatott volna elillantam. Egy fa lombjain keresztül néztem ahogyan elindul a bozótba ha ezt tette viszont ha nem akkor lenyügözve figyeltem bátorságát viszont megróttam magam hogy megint egy ostoba angyalt fogtam ki. Figyeltem hogyhogyan reagál a vacsorám. |
Nem mondom, hogy nem paráztam kisé, de rendíthetetenül mentem tovább az ösvényen. Jobban belegondolva én se vagyok teljesen normális, hogy egyedül vágok neki egy ilyen helynek, ráadásul még a motorom sincs itt, amivel végszükség esetén el tudnék hajtani. Príma, megint egy tök jó ötlet, amibe szépen beletörik majd a bicskám. Elhúztam a számat és körülnéztem, után előre fordulva folytattam volna utamat, mikor valami meglehetősen gyors sebességgel kezdett kőrözni körülöttem, ami azért se volt jó, mivel esélytelen volt, hogy ki tudjak törni és elmenekülni. Össze-vissza apkodtam a fejemet, nemkellett sok ész ahhoz, hogy rá jöjjek mibe is botlottam. Egyértelműen vámpír volt, nincs efelől semmi kétségem. Hirtelen csend lett, nem hallottam semmit, szóval mikor mögöttem szólalt meg nem sok kellett, hogy sikítva ugorjak arrébb, de tartottam magam, még ha nemis volt valami könnyű. Megfordultam hogy szembe nézhessek vele. Féltem, de rendesen, viszont volt egy olyan hülye szokásom, hogy stressz helyzetben elszáll az agyam és bunkóbb leszek mint valaha, ilyenkor aztán tényleg olyan, mintha felvágták volna a nyelvem. Most is gunyoros mosolyora húztam a számat és a lehető legnagyobb szánalommal néztem rá.-Hah... röhög a vakbelem Drakula, ha nem tűnt volna fel erdőben vagyunk, szóval utcának aligha lehet nevezni, viszont ha pedig csak képletesen mondtad, azért hogy rám hozd a frászt, akkor remélem tudod, hogy rohadtul nem jött be. Ahhoz eléggé szánalmas kis próbálkozás volt.-vágtam oda lesajnálóan elhúzva a szám. Ha már meg kell halnom, legalább úgy halljak meg, hogy nem remegve és sikítozva ér a vég, hanem büszkén és úgy, ahogy eddigi életemet éltam.. vad és pimasz módon. |
| A festészett teljesen magába szívott így nem igazán figyeltem a környezetemre. Csak hogy a szenvedélyemből egy erős illatt csapott meg. Az érzékszerveim kihegyeződtek, szemfogaim nem akartak meg maradni a helyükön és minden szőr szálam az égbe meredt. Egyetlen egy illatt gyakorolt rám ilyen hatás, mégpedig az angyal včr. Letettem az ecsetet és vadász üzem módba kapcsoltam, vámpírsebeséggel indultam a szag forrása fele. Pászor megkerültem a lányt úgy hogy csak a levegőt črezte a nő. De eszembe jutott egy még mókásabb ötlet. Leíttam még néhány kört és élvezettel figyeltem zavarodott arcát. különböző fák mögül szólaltam meg. Végül a háta mögé mentem és ott kezdtem el beszélni.
-Ej ej kis angyal lány nagyon rossz helyre jöttél. Ez az én utcám. -mondtam pimasz mosollyal majd fogai mkipatantak és vártam hogy mit reagál lány. Člveztem ha játszhatok az ételel. |
Általában mindig mindenhová motorral megyek és a beton dzsungelt se szokta elhagyni, mivel ott lehet igazán motorozni, de ezúttal utam az erdei túraösvényre vittek. Meg se tudtam volna mondani, hogy mióta kóvájgtam ott, mert nekem valahogy az erdőben minden olyan időtlennek tünt, nem nagyon érzékeltem az idő múlását, ami kicsit bosszantott is, de egyrészt kicsit sikerült kikapcsolnia, ami azért nem árt néha napján. Már-már fura volt tiszta levegőt szívni elsőre, de ezt akérdést hamar elintéztem, mivel sehova nem indulok a kis marbolóm nélkül.Gondosan elő vettem egy szálat és számba dugva megálltam. Amég egyik kezemmel félig takartam a cigi végét, addig a másikkal egy öngyújtó segítségével már meg is gyújtottam. Nagyot szívtam belőle, majd elégedetten égnek emelve a fejem eresztettem ki számon a füstöt. Igaz nem valami egészséges életmód, de egyezrűen náha szükségem van rá és kész. Senki se tudna erről leszoktatni. Idő közben ismét utamra indultam, eléggé lapos pillantásokkal figyelve a tájat. Meglepően kihalt volt minden, mind addig, amég...festék?... Festék szagát nem véltem felfedezni a levegőben. Magasba szaladó szemöldökkel tettem arra egy lépést, ahonnan jött az orrfacsaró bűz, de egyből meg is álltam, mivel vészesen víjjogni kezdett egy hang bennem.-Veszély! Fuss! Tűnj el innen!-megborzongtam és már épppen fordultam volna meg, mikor őrült ötletem támadt. Engem csak ne utasítgasson semmi benső vészjelző, majd én eldöntöm mi veszélyes számomra, bár most pontosan tudtam, hogy lehet öngyilkos küldetésre szántam el magam éppen.Össze préselt ajkakkal kihúztam magam és határozottan mentem tovább kíváncsian várva, hogy mi fogad. |
Az útja idevezetett és közben azon töprengett hogy vajon mikor halja majd a pletykákat a vámpír álltal okozott halál. Letette az álványt és elkezdett festeni egy fát ami éppen előtte állt. Hangsúlyt fektetett a kérgére és a lombkoronára. Használta a színeket nagyon gazdagon és válaztékosan. Festészet közben mindent kikapcsolt és csak az ecsetének mozgására koncentrált. Gondolatai elkalandoztak a felé hogy vajon mi lesz majd a farkasok megtudják hogy valami hülye álmokfutás rendezett a városukban.
(Bocsi a nyenge kezdésért de nem tudtam mit írni) |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
