|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.30. 12:14 - |
 |
[11-1]
Igazából tényleg sajnáltam a fiút, hogy nem olyan jó helyre született meg a vérfarkas énje mint az enyém. Arthur tisztavérű létével tanított minket Alexxel és elég hamar stabil hármassá váltunk. Együtt vadásztunk és ha kellett a teliholdakat is együtt vészeltük át. Neki pedig nem volt senkije aki megtaníthatta volna neki a dolgokat aki elmagyarázhatta volna neki a természetfeletti élet alapvető törvényeit.
- Szerintem megérné csatlakoznod, már csak azért is mert más farkasokkal is megismerkedhetsz és sokat bulizunk együtt. – mosolyodtam el szeretetteljesen a falkámra gondolva és persze rögtön bedobtam mindenkinek egy tábla csokit. Hála az írói jövedelmemnek már megengedhettem magamnak ilyen dolgokat és nagyrészt csak rázták erre az emberek a fejük, hogy ilyen hülyeségekre költöm a pénzem.
- Egyébként, ha gondolod bemutatom neked a többieket, meg elmagyarázhatok néhány dolgot. Igazából nem rég óta vagyok farkas, alig pár éve, de volt, hogy hónapokat töltöttünk állatalakban. – mosolyodtam el halványan ahogy tovább toltam a kocsit és egy csomag vaníliás kekszet süllyesztettem az édességek közé a kosaramba.
- Egyébként a bátyám már vagy két hónapja eltűnt, szóval nem kell félned, hogy szigorú szabályoknak kellene megfelelned vagy ilyesmi. A falkánk szabályai nagyon lazák, annyi a lényeg, hogy ne verj át minket és mindig védd a falkatársaid. – jegyeztem meg és reméltem, hogy a fiút sikerült meggyőznöm. Végül megmondtam neki a címemet, hogyan tud megkeresni és elköszöntem tőle. Éhesen indultam haza és alig vártam, hogy valami hírt halljak arról, hogy a fiú csatlakozik-e hozzánk vagy nem. |
 Sütött a lány arcáról, hogy teljesen hülyének néz, amiért ilyesmikkel nem vagyok tisztába. Szerintem egy kóbortól nem meglepő, mióta az eszemet tudom, ha egy módom volt rá, akkor kerültem a fajtámat, jobbnak láttam nem megtudni tubbet és úgy talán ismét normális életem lehet. Persze ez hülyeség volt mostanra beláttam, de még mindig nem éreztem magam eléggé felkészültnek, hogy teljesen elfogadjam a másik énemet is. Sajnosmár többé semmi se lesz ugyan olyan, így akár bele is vághatnék, de őszintén megvalva kissé tartok tőle. Ritka az olyan dolog, amivel kapcsolatban így érzek, de ezt nem tagadom, hiszen eléggé életbevágó dologról van szó, nem pedig arról, hogy éppen mit akarok enni reggelire. -Arra kérsz, hogy álljak be a bátyád falkájába? Én mint csapat játékos?-röhögtem fel megvakarva a tarkóm.-Ez kissé merész ötlet, hogy őszinte legyek.-mondtam megcsóválva a fejem.-De érdekel a dolog, vizont még nem csatlakozok, csak körülnézek semmi több.-sóhajtottam fel. El se hittem, hogy bele vágok ilyesmibe, úgytűnik ma reggel..."reggel" igazán bevállalós kedvemben voltam, és ha ez nem lenne elég, pont az alfa húgicáját fogtam ki, szóval még elszórakozni se szorakozhatnék vele. Micsoda pech...-Hogy fogalmazzak finoman?-mormoltam tetetett elgondolkodást mímelve.-Azon kívül, hogy kibaszott szőrös óriás Lassievé tudok változni semmi mással nem vagyok tisztában.-mondtam bosszankodva fekete hajamba túrva. |
A fiúra nagyon ráfért volna egy felzárkóztató óra vérfarkas tanból, de egy kicsit sajnáltam. Neki tényleg nem volt még falkája ahol megtaníthatták volna neki. Gondoltam magamban, hogy biztos csak teliholdkor változik át mikor kénytelen átváltozni és lövése nincs az egész őrző-angyal dologról. Igazából pár pillanatig elgondolkodtam hogyan vezethetném fel neki a témát, hogy csatlakoznia kéne a falkánkhoz meg minden. Idegesen rágcsáltam az ajkaim és a hajamat csavargattam hümmögve. „Hé amúgy csatlakozhatnál hozzánk” Hé amúgy van egy szabad helyünk.” Hé amúgy nincs kedved közénk állni?” Ilyen és ehhez hasonló remek ötletek jutottak az eszembe és aztán gondoltam elmesélem neki az én átváltozásomat.
- Ja engem a saját bátyám változtatott át az első teliholdján, aztán együtt leléptünk otthonról és azóta befogadunk magunk mellé mindenkit. Szóval ha gondolod, te is csatlakozhatnál. Ugyan most a bátyám nincs itthon de Arthur tuti elmagyarázna néhány dolgot a farkasokkal kapcsolatban. Mert látom nem minden tiszta. – feleltem a fiúnak és közben próbáltam nagyon lazának tűnni. Mint aki nem zsong belülről, hogy szerzett egy új tagot. Mármint ha a fiú beleegyezik a javaslatomba.
- Az angyalokkal kapcsolatos feladatunkról hallottál már? – kérdeztem megint halkabbra fojtva a hangom. Talán egyrészt azért is mert így sokkal misztikusabbnak hatott a mondanivalóm, másrészt meg nem akartam hogy az emberek meghallják. Igazából én is akkoriban voltam a legnyugodtabb mikor még nem tudtam erről az egész világról és ezekről a lehetetlen dolgokról. Szinte majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy a fiúnak fogalma sincs az őrző dolgáról ha azt nem tudta mi az a tisztavérű. A boltból lassan kiürültek az emberek mert nagy részük otthon ebédelt és én meg még csak nem is reggeliztem. Úgy döntöttem közben folytatom a bevásárlást és átléptem a sor másik oldalára a másik polchoz ahol a finomabbnál finomabb csokik sorakoztak. Egyből leemeltem a kedvenc epres csokimat és tűnődve azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon a többiek megérdemlik-e az édességet vagy nem. Talán Emilynek vihetnék egyet és aztán rávehetném, hogy menjünk le a partra úszni. Tűnődtem el aztán a figyelmemet visszatereltem a fiúra és a két tábla csokit bedobtam a készételek, a müzli és a chipsek közé. Nem táplálkoztunk valami egészségesen mivel a csodálatos írói karrierem mellett ugye nem volt időm még főzőcskézni is. Arthur nőit még csak-csak megkérhetném ezekre, de a béta mindig az intelligencia alsó szintjével kavar így még én is jobban tudnék kotyvasztani valamit mint ők. |
Sikeresen felkeltette az érdeklődésemet, bár még mindig eléggé kómásnak éreztem magamat, szóval összeráncolt szemldökkel igyekeztem rá koncentrálni, hogy fel fogjam miről beszél. - Ide tévedte?-mondtam kissé kérdő hangsúllyal, miközben fél szemöldökömet felvontam. Nem nagyon éreztem úgy, hogy egy vad idegen csajra tartozna az, hogy hogy kerültem ide, így nem adtam kérdésére egyenes választ.-Oké, értem.-válaszoltam vállamat vonogatva. Különösebben ne izgatott, hogy van itt egy falka, mivel úgy voltam vele, hogy amég nem zavarnak be, addig nem tud izgatni a dolog.-Aaron Lukas Sindre és szólíts Aaronnak a lyukas, meg egyéb szóviccektől pedig kimélj.-mormoltam fájdalmas fintorral, mivel nem egyszer volt rá példa, hogy ezt valaki rendkívül szórakoztatónak találta addig amég elnem távolítottam előrről pár fogát. Kezére pillantottam, majd ismét rá. -Milyen kis régimódi.- gondoltam, de aztán inkább ráhagyva elfogastam a kezét és megráztam, majd elhúzva tőle zsebembe rejtettem. Őszintén megvallva hülye szokásnak tartottam a kézfogásosdit. Oké, hogy így lehet legszivélyesebben üdvözölni valakit, de basszus minek kell másnak a kezét taperálni? Szerintem a szavak is bőven megfeleltek a célnak, de hát jópáran adtak a hozzájuk járuló gesztusokra. Ahogy közben figyeltem a lányt meglehetősen elvetemült kifejezés terült el arcán, ami azt bizonyította, hogy készül valamire. Lehet, hogy rosszul láttam, de eléggé fel volt lekesülve, amit én nem tudtam viszonozni tekintve, hogy még órákba tellik nekem a felébredés, addig maradok zombiüzemmódban.-Vannak tisztavérüek?-kérdeztem, bár csak sejtésem volt arról, hogy maga a kifejezés mit takarhat.-Amúgy átváltoztattak, igaz nem annyira emlékszem a dologra, mivel full részeg voltam.-tettem hozzá vállamat vonogatva, mintha tök természetes lenne, hogy farkasok csócsálnak meg naponta részeg embereket. |
A fiú gúnyolódását (amit már megszámlálhatatlanul sokszor hallottam Arthuron és Alexen keresztül) figyelmen kívül hagytam és meglepődötten hőköltem hátra mikor kijelentette, hogy nincs itt semmilyen falka.
- Akkor te mit keresel itt? – szaladt ki a számon és bár nem akartam bunkónak tűnni, egy kicsit számon kérően hangzott. Mivel én egész farkas életemben ami körülbelül úgy három évre vezethető vissza falkában éltem ezért volt nekem teljesen természetellenes egy magányos farkassal találkozni. Rendben valamilyen szinten Tammy és Emily is falkanélküliek voltak mikor befogadtuk őket, de valahogy az nem tűnt ilyen furcsának akkor. Ami még érdekesebb volt, hogy a fiú már maga a szóra mint falka is meglepődött. – Egyébként meg most már van itt falka, Jennessa Wings vagyok. De szólíts csak Nessnek. – nyújtottam neki kezet ünnepélyesen miután lesimítottam a ruhám és megigazítottam a befont hajam. – Nem rég érkeztünk a városba a falkámmal. – mosolyodtam el a legbarátságosabb mosolyommal. Reméltem az előbbi kis szokásos ügyetlenkedésemmel nem ijesztettem el a fiút. Valamilyen szinten még elégedettséget is éreztem, Arthur mondta, hogy mozduljak ki. Talán még értékelni is fogja, hogyha szerzek egy új tagot a falkába. Végignéztem a fiún és megpróbáltam beleképzelni a családomba. Arthurral száz százalék, hogy jól elszórakozna, Tammy hidegen méregetné egy darabig aztán vagy megbarátkoznának vagy nem. Emily pedig biztosan próbálna vele beszélgetni és egy idő után biztos jóba lennének. Amúgy tipikusan rám vallott, hogy alig ismertem öt perce a fiút, de elég volt annyit tudnom róla, hogy farkas, egyedül van és máris be akartam fogadni. Ha tudnám hányszor hallgattam végig a bátyám oktatásait, hogy ne bízzak az emberekbe olyan könnyen akkor most biztos nem álltam volna egyáltalán szóba az idegen fiúval.
- Tisztavérű vagy átváltoztatott? – kérdeztem kíváncsian. Enyhén szólva lázba hozott, hogy új fajtársammal találkoztam és lehet, hogy a fiú még adta a keményet de ezzel nem fog megijeszteni. Hiszen a keményfiúk neveltek bele a világba vagy mi. |
Kissé szórakoztató volt az az arckifjezés, amit a lány vágott. Nagyon úgy festett, mint egy kislány, akit rajta kaptak azon, hogy valami rossz fát tett a tűzre. Egész komikusan hatott az a fej, de aztán a bűnbánó leányzó egyből eltűnt, gondolom a megjegyzésem hallattán és bőszen kezdte nekem magyarázni, hogy miért is rámolt szét egy polcot, ami tele van müzlivel.-Óóhh.-mondtam dáraian a szívemhez kapva.-Így már értek mindent, tök logikus.-bólogattam államat vakarászva, mint aki éppen nagyon belemerül a gondolatmenetébe.-Ezekért az idézetekért igazán megéri, egyszerűen olyan mintha a lelkembe látnának.-magyaráztam "elérzékenyülve" miközben szemmem körül legyezgettem a levegőt, mint ahogy a kisribik szokták egy nyálas romantikus film végén, ami olyan "romiii", hogy sírhatnékjuk támad tőle.-Ééén..-mondtam ijedten hátrahőkölve félőrült képét látva. Szinte horror filmbe illő jelenet volt, ahogy elindult aműzliken keresztül botladozva felém. Tiszta Rémálom az elm utcában. Kikerekedett szemekkel bámúltam rá, amikor konkrétan körbeszaglászott. Na jó, tuti hogy nem százas a csaj...-Egy közületek? Te jó isten, még több elmeroggyant van itt?-kérdeztem halálra vált pofával körbenézve, de cserébe csak pár ember szintén kissé rémült tekintetét sikerült elkapnom. Nagyot szippantottam a levegőből, mielőtt a lányfelé fordultam volna ismét, ekkor esett le miről is beszél. Csak úgy áradt belőle a vérfarkas szag, meg is lepődtem, hogy ez eddig nem tűnt fel. Lehet az volt a baj, hogy a hülye müzlijének a szaga teljesuralomra tört az orromban.-Falka?-kérdeztem megrökönyödve. Ez a magasröptű társalgás messze meghaladta az én képességeiet.-Nincs itt semmilyen falka, vagyis nem tudok róla hogy lenne.-mondtam összeráncolva a szemöldökömet. Eddig mindig kerültem a fajtársaimat, szóval azt se tudtam, hogy falkában élnek meg más egyéb, bár tök logikus, de akkor se fordult meg a fejemben, éppenséggel volt más dolgom is mint ilyeneken agyalni. Úgytűnt a kiscsaj meglehetősen izgatott lett, de engem valahogy nem hozott lázba a gondolat. Túlságosan reggel volt nekem, hogy követni tudjam az eseményeket. Időbe tellik mire rendesen eljut a tudatomig, hogy most akkor mi is van. |
Összerezzentem a hangra és ijedten pillantottam fel a fiúra. Próbáltam nem túl feltűnően kipakolni a bolt polcait és ezért kicsit szégyelltem magam mikor rajtakaptak, hogy mekkora rendetlenséget csináltam. Mikor a mondata eljutott az agyamig, felháborodottan pattantam fel a földről és a müzlis dobozt pontosan felé fordítva mutattam rá az idézetre.
- Nem, félreérted. Ez egy új idézet a dobozon. Tudod milyen nehéz megszerezni őket? – kérdeztem felháborodottan és a szemöldökömet is összevontam pont mint amikor valaki nem ért meg számomra valami fontosat. Hogy is várhatnám meg egy egyszerű…Embertől akartam befejezni a mondatot a fejemben csak pont abban a pillanatban csapott meg a vérfarkas illata. Tehát, tényleg élnek a városban farkasok? Azt hittem, hogy mi vagyunk itt az egyetlen falka.
- Teeeee… - kezdtem bele és elsétáltam mellette vissza a földön heverő dobozokig és mikor a fiú közelébe léptem mélyet szippantottam a levegőből. Ha eddig nem nézett őrültnek most már tuti az voltam. De legalább száz százalék biztos voltam benne, hogy egy vérfarkasról van szó. – Szóval te, egy vagy közülünk. – mondtam ki miközben lopva körülnéztem a folyosón és elkezdtem visszapakolni a kidobált müzliket. Csak azután vettem észre, hogy a mondatom külső fülnek elég hátborzongató lehetett mikor az egyik mellettünk elhaladó ember megfordult. Ahogyan visszaraktam az utolsó dobozt, felegyenesedtem és a kosaramba dobtam az eddig szorongatott nyereményemet. Valójában eléggé izgalmába kerített a hír, hogy egy másik vérfarkassal találkoztam ebben a városban.
- Mármint, én nem tudtam, hogy itt is van egy falka. – vettem halkabbra a hangom, hogy csak a fiú hallhassa. Mert ha tényleg volt egy másik falka féltem, hogy az lehet mint otthon. Mike és a falkája nem túlzottan örültek nekünk mikor megérkeztünk és féltem, hogy igaz már két hónapja itt vagyunk de itt se fognak minket feltörő örömmel üdvözölni. Kíváncsian felnéztem a fiúra és izgatottan vártam a válaszát. Kíváncsi voltam Alex nélkül mit kezdenénk egy ellenséges falkával. A bátyám köztudottan elég jó konfliktuskezelő volt, de Arthurra ez közel sem volt igaz. Ha egy kicsit jobban felidegesítenék simán neki ugrana az ellentétes falka tagjának. Nem egyszer volt már rá példa, hogy összeverve jött haza és még akkor is menni akart volna tovább. Talán ha Alex hazajönne. Csak, hogy abban sem vagyok biztos, hogy hazajön valaha. |
Délután volt már ugyan, mikor vásárolni indultam, ugyanis tegnap este meglehetősen későn dőltem ki, így délig húztam a lóbőrt, minek hál a főbb étkezésekről le mondhattam, de még pótolhattam is akár. Gondoltam én reggel naívan, mikor felkeltem és nyúzott fejjel kicsoszogtam a konyhába. Természetesen amint végig kutattam minden kis zugot, ami kaját rejthetett, csalódottan kellett megállapítanom, hogy úgy ahogy voltam kifogytam a készleteimből és egy deka ehető dolgo nem maradt. Bosszúsan csoszogtam vissza a szobámba és kezdtem el öltözni, hogy leszaladjak a boltba és vegyek valami ehetőt. Próbáltam figyelmen kívűl hagyni gyomrom kaja utáni üvöltését, mert hát ez igen is az volt. A csendes lakás csendjábe élesen hasított bele percenként a gyomorkorgás, mire csak fájdalmas arckifejezéssel válaszoltam. Ígytörtént hát, hogy most nulla élet kedvel slattyogtam a bolt felé élőhalott módjára. Még azt se tudtam, hogy mit akarok pontosan venni, szóval arra jutottam, hogy mindent a kosaramba szórok, ami kicsit is ehetőnek lehet nyilvánítani. Átléptem az önműködő ajtón és felkaptam egy kosrat. Feleslegesnek tartottam nagy kocsival neki vágni az üzletnek, szóval a kis kosárkámmal karoltve indultam vadászni. Szépen körbejártam a boltot és szórtam bele a szerintem kellő dolgokat. Mikor végeztem ellenőrizte tartalmát. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de került bele zokni is, amire csak össze ráncolt szemöldökkel meredtem rá. Fogalmam se volt, hogy mióta volt nálam ehető a zokni, de aztán inkább vállat rándítva tovább mentem. A műzlis sorban jártam, mikor félutón lefékeztem és furán néztem a lányra, aki a földön éppen úgy meredt egy mülis dobozra, mintha éppen kedvenc filmszárja rágógumiát szorongatná a markában. Körülötte mindenhol müzlis dobozok sorakozta. Megvakartam a tarkóm. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy esetleg csak a képzeletem játszik velem, de mikor közelebb mentem rá kellett, hogy jöjjen, ez bizony maga a megtestesült bizar valóság.-Őő jól vagy? Remélem orgazmusod nem lesz egy kis müzlitől. Kínos lenne.-mondtam összeráncolt szemöldökkel ismét. |
Éppen a kedvenc játékomat játszottam és nekifutásból a kosár tetejére dőlve, napbarnított lábamat felemelve siklottam végig a müzlik között. Hát persze, hogy Arthurra ilyen komoly témákban mint a kedvenc zabpelyhem kiválasztása nem számíthattam. Ahogyan elsuhantam a lila dobozos előtt már tudtam, hogy itt kell fékeznem. Egy kettő három. És igen tökéletesen, a kedvenc müzlim előtt állt meg a kocsi és győzelemittasan raktam le a lábaim a földre. Ugyan már majdnem egy óra volt de még mindig nem reggeliztem, amiért egyértelműen Arthur a hibás. Mikor délben felkeltem csalódottan vettem tudomásul, hogy tegnap kifogyott a dobozból az utolsó darab is és persze a férfi lakótársamtól nem várhattam egy ilyen probléma azonnali megoldását így nekem kellett kezembe vennem az ügyet. Leguggoltam a kosár mellé amiben csak úgy sorakoztak az instant kaják és lázasan olvasni kezdtem a müzlik oldalán lévő idézeteket. Ha elég őszinte akarok lenni, nem is az íze miatt kezdtem el vásárolni hanem a rövid kis mondatok miatt amiket utána nagy beleéléssel régen mindig felolvastam Alexnek és Arthurnak. Ma már erre kevesebb lehetőségem van mivel Arthur korán reggel dolgozik, de általában este bepótlom ezt a hiányosságot. Ahogy az első dobozon lévőt elolvastam csalódottan raktam vissza. Ugyanaz volt mint múlt héten, na így bízzon a müzlisekben az ember. Talán ha egy kicsit beljebb megnézném. Gondolkodtam el és lopva körbenéztem a folyosón. Csak egy szőke kislány rángatta az anyukája szoknyáját a sor másik oldalán ahol a csokikat árultál. Majd oda is mindenképp be kell néznem. Határoztam el és kipakoltam az első két dobozt. Majd a második kettőt, majd a harmadik kettőt. Sajnos túlságosan határozott voltam és itt már nem adhattam fel, mélyen a polc legvégéig kellett elnyúlnom mire kiszedtem az utolsó dobozt. Talán soha nem ért annál nagyobb boldogság mikor elolvastam következő idézetet. „Sose felejtsd el, hogy a szemeid úgy ragyognak akár a lelked.” Tehát ott térdeltem körülöttem vagy hat doboz müzlivel, és csak kicsit nézhettem úgy ki mint egy idióta, de az tuti, hogy a lelkem nagyon ragyogott. |
|
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
