|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.29. 20:56 - |
 |
[40-21] [20-1]
 Nem gondoltam volna, hogy ma lekeveredek a parthoz. Jó oké, nyár, meleg, strandidő meg miegymás, de nem voltam az a fajta, akinek feltett szándéka lenne nyaranta tengerpartra járni. Nekem ott volt a kis motorom, vele tökéletesen mulattam az időt nyáron is. Mindenesetre most a parkolóban hagyva egy sportáskával caplattam le a homokos partra. Fürdőruhám a kivételesen egyszerű trikóm és rövidnadrágom alatt foglalt helyet. Jbban szerettem előre felkészülten érkezni. Kizárólag pénzt hoztam, meg ami kell a strandoláshoz, mivel hűtőtáska híján a kajám hamar tropára ment volna. Nagy meleg volt, szóval nem voltak túl sokan a parton, így legalább a helyek miatt nem kellett aggódnom. Kerestem egy szilát, aminek az árnyékába ledobtam a cuccaim. Ezek után levetettem a felsőmet és körbe pillantottam. Kissé ledöbbenve vettem észre, mikor jóval messzebb valakinek az öntudatlan testét véltem felfedezni. Nem tudtam mi történhetett és legszvesebben nem is avatkoztam volna bele, de a bennm lévő angyal csak oda kényszerített. Futva indultam meg, miközben jó hangsan elkáromkodtam magam, mivel a forró homok égette meztelen talpamat. Oda érve egyből megismertem és kissé meg is nyugodtan. Vámpírok nem halnak meg ennyitől. -Hé.. élsz még Dany?-kérdeztem feje mellé legúgolva, miközben megböktem a fejét ujjammal. |
Elég furcsa találkozás volt ez így, az biztos. Sejtettem, hogy még sokáig nem fogom tudni kiverni a fejemből, de nem nagyon volt folytatása, csak arra volt jó, hogy ismét legyen valami, ami idegesít, és ne tudjam kiverni a fejemből. Nem, mintha eddig nem lett volna ilyen elég enélkül is. Lassan ott is hagyott a fiatalember, én pedig megfordultam, hogy lassan elinduljak hazafelé. Elég meleg volt, és tulajdonképp mást már nem is terveztem csinálni itt. Meg ki tudja? Lehet, Maire is otthon van mostmár. Csak azon rágódtam hazafelé, hogy jó ötlet lenne-e megbeszélnem vele a történteket, nem akartam őt is méginkább összezavarni. Mondjuk akárhogyis, azt tudtam, én ezen fogok agyalni.
Lezárt kör |
 Nem igazán tudtam becserkészni ezt a lányt így inkább elengedtem a karját és elindultam hogy keressek magamnak valamilyen szórakoztatót. A vízhez mentem és ledobtam a papucsomat majd belegyalogoltam a vízbe. Élveztem ahogyan a hűs hullámok csapkodják a lábamat és egyre beljebb mentem. Elkezdtem belfele úszni és mikor már eléggé ent éreztemm magam fel feküdtem a víz felszínére. Lehunytam a szemem és hagytam hogy előtörjenek az emlékeim még az előtt az idő előtt mielőtt vámpírrá váltam volna. Apámnak a képe ugrott be ahogyan mosolygott majd az ahogyn folyik az élettelen testén a vér. Ez akarva akaratlanul is elszomorított, már egy millószióor megbántam a tetteimet. Én nem akartam ilyen féktelen szörnyeteggé vállni. Közben jött egy nagyobb hullám és betakarta a testemet. Hagytam hogy oda lent elfogyjon a levegőm és a testem a vízfelszínére lebegjen. Csak hogy már nem lélegeztem. Persze tudtam hogy úgy isten igazából nem fogok meghalni még egy idig de azért biztosan megilyeszthettem pár embert. A testem egy elhagyatott partszakaszra sodródott ki és ott feküdtem a homokba. Nem tudtam hogy ki fog megtalálni és nem is érdekelt. élveztem az öntudatlanság boldog perceit. |
 Tovább bandukoltam, a meleg ellenére még egész jól éreztem így magam, és el is nézelődtem. Kis idő után megálltam, s egy homokozó gyerekcsapatot kezdtem el figyelni. Két lány volt, és három fiú. Talán testvérek lehettek, vagy barátok, ki tudja. Mi is sokat hülyéskedtünk kiskorunkban vízparton, pont ilyen felosztásban. Tuti, ilyen idősen is elbohóckodnának itt, és ki tudja, talán mi is beszállnánk, ha nem túl nagy őrültségről lenne szó. Bár lehet, nem kérdeznének meg arról, van e kedvünk ehhez. Sokszor nem tették, csak belevontak a dologba anélkül, hogy Mairevel észrevettük volna. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, mennyire az ő stílusukban köszöntöttek fel a szülinapom reggelén most is. Hihetetlenek voltak, de jobb lett volna, ha másfelé terelem a gondolataim, kezdtem megint elég hülye hangulatba kerülni a nosztalgiázásnak köszönhetően. Valaki tett is róla, hogy kizökkenjek, én pedig furcsálló tekintettel fordultam meg. - Ohm, elnézést, már megyek is arrébb. Tényleg bocsánat. Szabadkoztam, majd folytattam utam. Hallottam, hogy még mond valamit, de nem gondoltam volna, hogy nekem címzi a szavait, ha pedig igen, akkor is úgy véltem, csak tovább szid, mert eléálltam, vagy hasonló. Mikor utánam jött, eléggé meglepett, nagyon nem értettem, mit akar, és elég fura volt nekem ez a közvetlen stílus. - Nem igazán gondoltam ilyesmire, de kedves, hogy megkérdezed. - Feleltem végül, nem akartam megbántani, vagy hasonló, de azért volt valami furcsa érzésem ezzel az egésszel kapcsolatban. Hálás lettem volna, ha elengedi a karom, nem is értettem, miért fogja, ha egyszerűen utánam szól, azt is megértem, így megpróbáltam arrébb lépni, mint aki csak helyezkedik. Egyenlőre teljesen nyugodt voltam, csak óvatos maradtam, ami nem árthatott. |
A nézelődésemet egy csaj zavarta meg aki beállt a képbe. Egy idei elvoltam azzal hogy a seggét nézzem de aztán csak meguntam azt a látványt. Megkocogtattam a vádliját és lekaptam a napszemüvegemet. Angyal volt a lány és most a vadászösztönöm felül kerekedett rajtam. Kontrolálnom kelett magamat, hogy ne szívjam ki itt és most a nyakából az az utolsó csepp vért is. Szóval miután levívtam magamban a kis harcomat meg tudtam szólaln.
-Elnézést de nem látok öntől. Mit szólna hozzá ha ide ülne mellém?-kérdeztem ravszkásan hiszen bármennyit is ettem ma az az ölés vágy mindig itt motoszkált bennem. Ha leült a lány akkor a kezemet nyújtottam.
-Daniel Herondale vagyok és önben kit tisztelhetek?-kérdeztem meg . Ha nem ült le a fiú mellé akkor a lány után sietettem és elkaptam a karját.
-Van esetleg kedved valamit meginni?-kérdeztem meg mosolyogva majd együtt mentünk tovább a bárhoz. Ott kikértem magának egy whiskeyt jéggel és azt kezdtem el iszogatni. Közben vártam hogy a lány mit iszik. |
Az elmúlt pár nap rendezkedéssel, és hasonlókkal telt. Olyan apróságokkal foglaltam le magam, mint amilyenekkel az ember általában költözés után szokta. Vagyis nem tudom, ez mindig így zajlik-e, mivel én most költöztem életemben először, és elég egyedi okból tettem, úgyhogy talán nem volt ez annyira átlagos, de ki tudja, mindegy is. Miután megbeszéltük Mairevel, hogy az én lakásomban lakunk majd ketten, át is pakoltunk, amit egy hosszúra nyúlt délután alatt el is intéztünk, viszont volt még mit csinálni. Vagy az egyetemre futkoráztam különböző papírok miatt, vagy otthon rendezgettük a dolgokat, hogy minél otthonosabb legyen a hely. No, meg sokat beszélgettünk, bár a természetfelettit igyekeztünk kerülni, mindketten magunkban emésztgettük még a történteket. Egyik reggel, mikor felkeltem, nővérem már nem volt otthon, és úgy alakult, nekem sem volt semmi halaszthatatlan dolgom. Nem tudtam, hová mehetett, de nem aggódtam, tudtam, ha baj lenne, arról valószínűleg tudnék, vagyis én ebben bíztam. Kis töprengés után végül úgy döntöttem, meglesem a város tengerpartját, hisz hallottam róla, de ott még nem jártam. Gyorsan felkaptam egy ruhát, hajamat a meleg ellenére kibontva hagytam , írtam egy cetlit, hogy hová tűntem, ha ő hamarabb hazaérne és már el is indultam. Nem kellett sok, hogy megbánjam a döntésem a hajammal kapcsolatban, már most is elég nagy volt a meleg, de ezért nem fordultam vissza. Kis témfergés után végül megtaláltam a partot. Sokan voltak kint, társaságban, és egyedül is, de nem csodáltam, jó idő volt ehhez. Én csak sétálgattam egyenlőre, mást nem is terveztem. Tényleg jól nézett ki a hely, és nem is bántam, hogy lejöttem most ide, az a tipikus nyári hangulat uralkodott errefelé. |
| Miután elkísértem az új társamat, Maggiet én is bementem a szobábamba. Letusoltam és elő vettem a napi angyal vér készletem. Megittam a napi adagpmat amit félre tettem későbbi időkre. Utána magamra vettem a fürdő gatyámat és egy papucsot. A felső testemet szabadon hagytam így mindenki gyönyörködhetett a kockáimban. Kiléptem és elindultam a musztángom fele. Elindultam a part fele amint odaértem. Körbe szagláztam hogy miket találok itt. Ray Ban szemüvegemen át néztem a csinos kis fenekeket. Láttam itt minden félét. Közben a napfény gyűrűmre révrdt a tekintetem e nélkül most nem ülhetnék itt. Egy sötét szobában kéne dekkolnom. |
 A csajszi kérdése miszerint hogy jutunk haza kicsit mellbe vágott. -Ez egy kitűnő kérdés.. és én az alfa helyettes ..nyomban kitalálok egy nagyszerű ötlete...- húztam az időt, hogy eközben is jól áttudjam gondolni a dolgot, mert semmi sem jutott az eszembe. Igazából engem az se zavart az elején, hogy Ness, akivel együtt lakom érzi majd a fű szagát.. és akkor mivan? Legalább merít pár izgis sztorit a könyvéhez, hamár ő úgysem megy sehova. De aztán eszembe jutott, hogy ha ez egyszer Alex fülébe kerül, kileszek csinálva. Szegény kis Emilyt bejangáztam... bár lehet ,csak együtt röhöge velem ezen. Najó erre kevés az esély. Arra jutottam, hogy felhívom az egyik kis koloncomat, akinél majd szépen lefürdünk és helyre rakjuk magunkat. Elővettem a telefonomat, és elkezdtem keresni a sok felesleges szám közül a leghivogatóbbat. A baj csak az volt ,hogy általában úgy írtam be a csajokat egy jó kis szopás után, hogy még véletlenül se merjem visszahívni őket. Volt benne "Ne vedd fel 1" és "Ne vedd fel 2" aztán "Ne vedd fel 3".. és ez még így ment egy darabig. Találomra kiválasztottam a hatos sorszámút, majd megcsörgettem. -Menj a kurva anyádba te segg fej, azt hiszed még ezek után visszahívhatsz?- nyávogott bele a telefonba valaki, aztán ki is nyomta. -Pár perc türelmet kérek.. mindjárt megoldom a problémát.. nyugtattam a lányt, aki valószínüleg csak röhögött az egészen. A következő számmal már nagyobb szerencsém volt, egy kis romantikus vacsoráért cserébe átmehettünk hozzá.. -Na Emily, hosszú gyaloglás vár ránk, találtam egy helyet ahol lefürödhetsz.. viszont motorral nem mehetünk.- mondtam a lánynak, majd elköszötem a vámpírtól is. -Egész jó társaság vagy amikor nem vagy magadnál.- húztam a lányt, majd belékaroltam, hogy ne szédüljek annyira. |
 A joint hatása azonnal elszállt amin Alex végleg a témába került. Felvont szemöldökkel fordultam Arthur felé , mikor kijelentette , hogy ideiglenesen ő az alfa , és hatalmas röhögésben törtem ki.
-Hogy mi vagy te?-néztem rá vigyorogva.-épp egy vámpírral tépünk , ráadásul te nyomtad a kezembe a csikket. Még egy embert , még magadat is alig tudod kontrollálni , nemhogy egy egész falkát.-nem rosszindulatból mondtam ezt neki , csak őszinte voltam. Minden falkatag tudta valószínűleg , hogy nem Arthur a tökéletes alfa. Lehet , hogy menő és talán vezető egyéniség is lehetne , de alfa semmi esetben sem.-hiányzik belőled a felelőségtudat.-mondtam , majd kivettema kezéből a cigit , beleszívtam és az összes füstöt az arcába fújtam , majd nevetve a homokba tapostam az elszívott szálat. Addigra már mindannyian elég jól éreztük magunkat így egy kicsit megint elterelődtek a gondolataim az eltűnt alfánkról.-Na drága helyettes alfa.-fordultam mosolyogva Arthurhoz.-hogyan fogunk hazajutni anélkül , hogy a többieknek feltűnjön ez az őrjítő gandzsa szag?-reméltem legalább a problémamegoldó képessége vetekedik Alexével. Bár a fiú nem volt a legtökéletesebb alfa helyettesítő , az kétségtelen volt , hogy jól egybetartotta a társaságot. Felkaptam a fejem mikor meghallottam , hogy Ilija testvére egy boszorkány. Jó kis tesókombó. -Egy boszorkányt?-kérdeztem tőle tágranyílt szemekkell.-akkor nem kéne neked is annak lenned , vagy te most valami boszi vámpír hibrid vagy , vagy nincs varázserőd?-soha az életemben nem hallottam még ilyen esetről.-Tehát a boszorkányok félnek tőlünk?-figyelmen kívül hagytam , mikor megkérdezte hányan vagyunk a falkában. Jobban érdekelt , hogy a boszik eggyüttműködőbbek lettek a vérszívókkal. Ilyet is ritkán hall az ember , hogy a semleges varázslat praktizálók , most a vámpírok oldala felé hajlottak el. Ez viszont felveti a kérdést , hogy a többi boszorkány , hogyan fogadja be a velünk érkezett szövetséges boszikat.....na mindegy , valahogy feltalálják magukat.
-Hát haver igazán király volt megismerni téged , majd bejelöllek az összes közösségi oldalon meg minden....csinálunk menő közös szelfiket....te Bob Marley kettő-mondtam nevetve. Szívem szerint már mentem volna , csak arra vártam , hogy Arthur is elkezdjen búcsúzkodni és kitalálja , hogy megyünk haza. Már előre láttam lelki szemeim előtt , ahogy Ness meglátja a betépett Arthurt és az ő aranyos természetével próbál valamit kezdeni a betépett sráccal. Én nem tudom mi lesz a lakótársam reakciója.....vagy inkább nem akarok belegondolni , lehet inkább beülök valahova amíg kijózanodok. |
Elszivtam az egész szál cigarettát,majd a homokba dobtam és elgyúrtam a csikket. Sokkal boldogabb lettem és már a vérszomjam is csillapodott egy kicsit.
- Az itteni boszorkányok nem akartak segiteni a vámpiroknak, nekem is csak a tesóm miatt van gyűrűm. Ő boszorkány, és nem akarta,hogy a kedenc bátyja megpörkölődjön. - nevettem,majd felálltam,mert már kezdett idegesiteni,hogy sokkal magasabbak nálam.
- Viszont amikor ti is megjelentek megalkuvóbbak lettek a banyák is és egyre több vámpirnak van gyűrűje, de a legtöbben még igy is csak este mászkálnak. És akkor több csavargót és prostit is megölnek. - újra felnevettem és zsebredugtam a kezeimet.
- Hmm... Értem. Érdekes,hogy rendes alfa nélkül jöttetek egy másik városba. Mi van,ha nem talál rátok? - vontam fel egyik szemöldököm,majd a szöszi felé fordultam és nagy levegőt vettem.
- Huszonhárom éves vagyok, három éve változtam át. A vámpirok többsége eddigre már megtanul uralkodni a szomján, de én nagyon vérszomjas kis köcsög vagyok és felfalok mindenkit, persze senkit nem ölök meg, ha csak nem basszák fel az agyam...Igazából, lehet, hogy nem kéne ilyeneket mondanom nektek, még a végén letépitek itt a fejemet vagy karót döftök a szivembe. Szerintem senki sem örülne neki... - vállat vontam majd vigyorogtam egy nagyot.
- Sokan vagytok? |
Megörültem amikor azt mondta a pasi, hogy csak mi vagyunk az egyetlen falka a környéken, így legalább nem lesz fajon belüli vetélytárs. Annyira idegesített az előző városban lévő másik falka, úgy fent hordták az orrukat mintha ők szarák a spanyol viaszt. Az viszont, hogy ennyi itt a vámpír nem hangzott valami jól. -Hogy lehet ,hogy nincs gyűrűjük az ittenieknek? Bocs hogy ezt mondom, de jó nagy balfaszok.- röhögtem el magam, mert em értettem miért nem élnek ezzel a kedvezménnyel. Vagy így megvannak elégedve az éjjeli élettel? Persze a fű is belesegített abba, hogy ennyire röhögtem szerencsétlen vámpírokon. -Mondjuk így legalább kevesebb az áldozat. Neked meg több a választék, mi?- vigyorogtam a fiúra, ezek szerint a városban még ő a legértelmesebb vámpír, vagy csak szereti a napot. Meglepődtem, hogy Emily ilyen könnyedén nekiállt szívni a slukkomból, nagyra nyílt szemekkel figyeltem ahogy szívja.. aranyosan festett. -Úristen, elmegy Alex én pedig mindenkit megrontok... hogy élhetnék tovább ezzel a nagy bántudattal, hogy rászoktatlak a fűre.. -játszottam a bűnhődő kisfiút, persze csak szívadtam az agyát. -Mi lesz még ezután?? először a fű, aztán beállsz prostinak? Na nyomás haza kisaszony!- apáskodtam felette, majd kivettem a kezéből a cigit és beleszívtam egy jó nagyot. Amikor viszont megkérdezte a vámpír ki az alfa kicsit elment a kedvem a hülyéskedéstől.. még mindig önfelett boldog voltam, mivel a hatása nem múlt el a szernek, de beütött a kérdés. -Eltűnt.. nem tudjuk hová.. így most egy ideig én helyettesítem. Reméljük nem sokáig. Idegesítő egyfolytában mindenkin atyáskodni. Csinálj mindenki azt amit akar.- mondtam komolyabban, mert egy kezdtem belefáradni a falka gondoskodásába, kettő rohadtul hiányzott a legjobb barátom. -Kivéve persze Nesst.. ő neki azt kell csinálnia amit mondok.- röhögtem fel, oldva magamat ,nehogy mégtovább gondolkozzam azon, miért hagyta itt a csapatot a fiú. |
Jobb kedvem lett , mikor láttam , hogy Arthur elviselhető lett a fűtől. Elvettem a kezéből a cigit , amit az arcomba nyomott és beleszívtam. Nem éreztem különösebben semmit eleinte , csak jobb kedvem lett. Másodpercenként ugrott egy egységet a kedvem a hangulatskálánés mire észrevettem elszívtam a cigi felét. A srác nem kapkodta el a tekerést , tele volt az egész fűvel , ez talán hamarabb is feltűnhetett volna , de mostmár mindegy volt.
-Pffff.....-tört ki belőlem a nevetés.-nincs gyűrűje a többi vámpírnak....Jóég....-sírtam a nevetéstől , bár nem értettem miért olyan vicces , hogy egy tucat vámpír vár arra , hogy beesteledjen és lecsaphassanak az ártatlan áldozataikra , de ezt a reakciómat betudtam a ciginek.-Szerintem sem olyan gázosok az itteni vámpírok , ha a többi is olyan rendes mint te-mondtam Ilijának. Az agyam kezdett kicsit tompulni , de azért még tudtam gondolkozni. Valami nem stimmelt , hogy lehet , hogy egyedül neki van gyűrűje.
-És te tudsz ilyen napvédős gyűrűt csinálni , te nem vagy boszorkány?!-gyanakodva , összehúzott szemekkel néztem rá.-az angyalokkal nem lesz semmi baj-mondtam és megvontam a vállam.-angyal létükre elég vadak....-ezt inkább magamnak jegyeztem meg csak. Mióta átköltöztünk , új angyalok is csatlakoztak hozzánk. Imádom az összes fajt , de őket nem sikerült annyira a szívembe zárnom , talán , mert még nem ismerem őket. Csodálatos utópiának tűnt ez a hely , ahol a vámpírok és a farkasok eggyütt szívnak és a boszorkányok segítik a vérfarkasokat , de természetesen az angyalok és a vámpírok békéje túl valószínűtlen lenne.-van egy remek ötletem.-mondtam csillogó szemmel.-Hívjunk meg mindenkit szívni , az összes vámpírt , meg vérfarkast és boszit meg angyalt , meg vámpírt és szívjunk el egy békepipát!!!!-kíváncsian , tág szemekkel néztem a két srácra , majd mikor az alfa lett megemlítve , odafordultam kicsit szomorkásabban Arthurhoz.
-Hát ja az alfa.....mostmár előkeríthetnénk.-elgondolkodva a tarkómhoz emeltem a kezem és a felhőket bámultam. Normális esetben nem fogadok el sem durvább alkoholt , vagy bármilyen tudatmódosítószert , de a fű határozottan jótékony hatású. Szinte már gyógyszernek tekinthető , hiszen egy halom betegséget ezzel is gyógyítanak , még az indiánok is ezt ették. Az a kis bűntudatom , ami attól támadt , hogy ilyen gyorsan elfogadtam Arthurtól a csikket is eltűnt , miután ilyen meggyőző érveket tudtam felsorakoztatni az anyag mellett.-éjszaka vadásztál utoljára és máris kivagy éhezve?-néztem csodálkozva a vámpírra.-hány éves vagy ha szabad ilyet kérdeznem? |
Meggyújtottam a srác cigijét, aztán a zsebembe csúsztattam az öngyújtót és tovább szivtam a saját kis drágámat. Féloldalas vigyor jelent meg az arcomon a lány kérdésére.
- Sajnos nem... Nem állok be egy beszivott ember vérétől, viszont enyhe jókedv azért elfog, de csak kevés ideig. Gyakran megszomjazom, éjszaka vadásztam utoljára, de már most érzem azt, hogy bárkit megtudnék itt ölni egy kis vérért. Ezért szivom ezt. - bólintottam a cigim felé,majd egy újabb slukk következett.
- Rajtatok kivül még egy farkas bandát sem láttam errefelé, viszont vámpirok.... huuuhh... Azok vannak bőven, de ritkán látom őket nap közben... Szerintem a fél bagázsnak nincs is ilyen cucca, ami megvédi őket a naptól. - felemeltem a kezem és a gyűrűmet mutattam nekik, majd még mielőtt le tudták volna venni vagy bármi visszahúztam a kezem és újra szivtam egyet.
- Konfliktusotok itt is lesz, ez biztos... Bár az itteni vámpirok szerintem nem olyan gázak. - nevettem fel a...semmin igazából, de már éreztem a fű hatását.
- Hoztatok angyalokat,igaz? Rájuk itt rohadtul vigyáznotok kell... Sok az elmebeteg. - nevettem. - Ki az alfátok? |
Felcsillant a szemem, amikor csak úgy ingyen felajánlotta a füvet a csávó, majd a másik zsebéből egy erősebb cuccot húzott elő, valami kábítószer féle, vagy heroin vagy kokain lehetett. Elröhögtem magam, majd gyorsan körülnéztem.. fura volt, hogy csak így előmeri húzni a tömeg közepén azt a csomagot, de végülis vámpír, szóval nagyjából bármit megtehet. -A füvet elfogadom köszönöm..- majd elvettem a kezéből a füves cigit és ha segített meggyújtani szívni kezdtem. -A másikkal inkább vigyázok, tudod nekem nincs végtelen számú életem.- mosolyogtam, ezzel arra gondolva, hogy neki gondolom egyeltalán nem árt a cucc, hisz úgyse tud belehalni, ellentétbe velem. Belegondoltam, hogy milyen király lehet, hogy akármit csinálhatsz, akár egész életedben belehetsz álva, ha vámpír vagy.. mi farkasoknak csak limitált az erőnk. Elég jó cucc volt amit szívott, két szívás után már érezni lehetett a hatást. Emily kérdésére elröhögtem magam ( vagy csak a fű miatt kitudja ) , tetszett a kérdése, bár ezen még nem gondolkoztam el. -Tényleg.. mennyit meglehetne spórolni ezen .. csak szívod a lecsúszott függők véréd és még pénzbe se kerül.- gondolkoztam el, habár szerintem amúgyis megtudja szerezni ingyen, csak gyorsan megigéz valakit. -Az előző helyen ahol éltünk volt pár ... konfliktusunk a vámpírokkal.- mondtam el az enyhített változatát az elköltözésünknek. -Nem tudom errefelé milyen a viszonyuk a farkasoknak a többi fajjal.. egyeltalán van itt más falka rajtunk kívül?- kérdezgettem, bár nem tudtam mennyire jártas a témában. Emily arcán mintha fintort véltem volna felfedezni, nem tudtam nagyon megállapítani, hogy ez most nekem köszönhető, a vámpírnak, vagy csak a füvezésnek. Kezdtem egyre jobban érezni magam, teljesen ellazultam.. csodálatos érzés volt. Emily arcába dugtam a stukkot, ezzel arra célozva, hogy nyugottan beleszívhat ha akar. Ma kevésbé tűnt idegesítőnek, bár lehet ezt csak a fű hatása miatt éreztem. |
Szerencsétlen srác alig mutatkozott be , Arthur már is megjelent és elkezdte mondani a bugyuta szövegeit. Az ember azt hihetné , hogy mivel falkatagok vagyunk támogatjuk és szeretjük egymást , de ez az ő esetében nem teljesen igaz. Ha ellenség támadná meg , vagy szomorú lenne , minden további nélkül megvédeném vagy megvigasztalnám , ugyanakkor néha erősen hajlok arra , hogy egy pohár vízben fojtom meg. Természetesen , hála Arthurnak nem a sablonos csevegés folytatódott , neki azonnal rákell térnie a drogokra , meg a füvezésre.....jellemző.
-Annyira örülök , hogy itt vagy drága egyetlen falkatársam.-mondtam megjátszott lelkesedéssel.-persze ne titkoljunk el semmit egymás elől , mostmár teljesen nyitott téma , hogy ki farkas ki vámpír.-a szememet forgattam mikor Arthur perverznek nevezett és belekoccoltam a vállába. Nem vagyok túl előítéletes így nem gondoltam volna , hogy a barna bőr és a rasztahaj egy drogos csávót takar. Főleg akkor nyílt tágra a szemem , mikor Arthur kérdéseire Ilija tényleg elővett egy joet...és meggyújtotta....és szívott. -egy füves vámpír...-jegyeztem meg halkan.-oké van egy kérdésem-mondtam felcsillanó szemekkel.-ha kiszívod egy betépett ember vérét akkor te is betépsz?-vigyorogva vártam a választ.
-Egyébként csak pár hete lakunk itt.-válaszoltam a fiú kérdésére.-de hamár itt tartunk , mi se nagyon láttunk itt még vámpírt.-mindenki tudta , hogy Albitana egy bulis hely volt , részben azthiszem ezért is költöztünk ide , de az sose jutott volna eszembe , hogy a vámpírok füveznek és szóba állnak a farkasokkal. Eleinte azthittem csak azért beszél velünk , mert nem tudta kik vagyunk , de elég nyílvánvalóvá vált , hogy tisztában van vele. Kezdtek elfáradni a lábaim így neki támasztottam Arthur vállának a kezem , hogy kicsit csökkentsem a súlyom. Nem akartam leülni Ilija mellé , egyrészt , mert füvezett , másrészt , mert utáltam a fűszagot. |
Alig telt el pár perc ittartózkodásom idejéből,azonnal megjelent egy farkas és felém közeledebb. A dezodor és a farkas bűz keveréke még undoritóbb néhány esetben, mint simán a farkas szag, de most másképp volt. A lány kellemes illatú volt,igy a szokásos fintor is lemaradt amikor közelebb jött. Elmosolyodtam és érdeklődve pillantottam a fiatal hölgy felé.
- Nem mondanám... Csupán keveset járok ki ide... Ilija.. Örvendek. - kábé két másodperc múlva egy sokkal erősebb szag csapott bele az orromba,amire már reflexszerűen elfintorodtam, de aztán mosoly húzódott az arcomra. Elsőre nem volt szimpatikusan a srác,sőt leritt róla, hogy egy igazi faszfej. Aztán mikor megszólalt elvetettem ellenszenvemet és átvettem a stilusát...persze kicsit visszafogottabban. Elvigyorodtam,majd a zsebembe túrtam és kihúztam egy szál füves cigarettát meg egy csomag kokaint.
- Melyik kell? Az első ingyen van. - kacsintottam, majd összefutott a nyál a számban. Kezdtem éhes lenni, ami azt jelenti, három órán belül vadásznom kell, vagy bedilizek...Teljesen... Meggyújtottam a cigit és szivni kezdtem. Ha a srác kérte a kokót vagy a cigit akkor adtam neki.
- Mikor költöztetek ide? Eddig egy farkast - mondtam halkan a farkas szót - sem láttam errefelé... - szivtam egyet a cigiből. |
Imádtam az új városunkban azt, hogy mediterrán éghajlat uralkodik.. A csajok csak úgy zsongtak a tengerpartnál, mindenhol fürdőruhában flangáltak, még a bevásárló központban is. Az itteiek nem szégyelnek éjjelnappal vedelni, már délben kezdik a piát, estére meg mindenki szét van már csapva.. csodálatos. Najó persze most egy picit túlzok, ez nem mindenkire jellemző, csak a fiatalokra, így felvettem én is az életmódjukat az ittenieknek. Ma éppen azt játszottam, hogy turista vagyok és nemtudok szörfözni, ezért felcsíptem egy szöszit, aki tanítgatott egy darabig. Persze hamar rájött, hogy ez nekem feltűnően jól megy így elsőre, úgyhogy hiába magyarázkodtam, lekoppintott. Becsatlakoztam egy szörf csapatba, majd pár kör után megcsapott az az erős vámpír bűz.. Felcsillant a szemem, mivel utoljára Wonderlandben éreztem a vérszívók közelségét, így visszamentem a partra és elkezdtem kutatni. Hamar meg is találtam egy sötét bőrű, raszta hajú alakot pillantottam meg a szag gazdájaként, mellette mg kimás lenne mint az én kedvenc kis falka tagom.. Emily. Elkellet, hogy mosolyodjak, megcsóváltam a fejem, majd hozzájuk siettem. -Na mi van, unod az agyad?- kérdeztem gúnyosan mert nem értettem miért keresi magának a bajt. -Vagy csak szeretsz az ellenséggel kavarni? Hűű te kis perverz.- tettetem a megbotránkozást, majd bemutatkoztam a pasinak, akinek amúgy így mellesleg közelről kissé fű szaga is volt. -Arthur vagyok örvendek.. - nyújtottam a kezem -Tetszig ez a reggie stílus, én is csípem a világbékét meg Jhon Lenont.- hülyültem, mert nem minden nap látok ilyen snoop dog utánzatokat. -Árulod is vagy csak szívod? Mert ha az előbbi, az esetben alkudozhatnánk egy kicsit. Mit szólsz egy ötöshöz?- kacsintottam, és most vagy teljesen hülyének nézett amiért adtam az agyam, vagy csak röhögött az egészen. Mondjuk elég lazának tűnt a csávó, nem hiszem, hogy egy ilyen alak majd pont ezen fog besértődni. |
Albitana jóval eltérőbbnek bizonyult Wonderlandnél , már akkor is , ha az időjárást vesszük figyelembe. A mindennapi napsütéstől egyre szőkébb lett a hajam a őröm pedig egyre vörösebb , ma volt a kivételes alkalmak egyika , amikor nem voltam leégve. Tehát az időjárás nem nekem kedvezett , de az emberek annál inkább. Mindenki barátságos volt és nyitott , néha szélsőségesen szabadlelkű , de semmiképpen bezárkózott és magánakvaló. Szerencsére a vámpírok is eltűntek a környezetünkből , mióta ideköltöztünk a falkával nem is botlottam bele egy vérszívóba sem , ez persze nem hiányzott. Egy bokáig érő vöröses ruhába caplattam le a tengerpartra , kivételesen mezítláb és nem magassarkúban. Szerettem nézni a nevetgélő fiatalságot , ahogy mindenki gondtalanul szörfözik és úszik. Ez életem legnyugodtabb időszaka idáig , részben azért is mert a cég ahol dolgozok ideiglenesen szünetel felújítások miatt ezért nekem is jóval több időm volt magammal foglalkozni. Volt olyan hét amikor végig farkasalakban rohangáltam és mikor egy-egy túristával találkoztam nem is zavartatták magukat. Ez a város olyan volt mintha minden természetes lenne.
Zavartalanul csoszogtam a homokban , mikor a szél egy különös szagot hordozott magával , savanyú képpel oldalra fordultam és megtaláltam azonnal a szag forrását. Egy vámpír volt , egy napbarnította bőrű büdös vérszívó. Nem volt szokásom szóba állni a vámpírokkal , de kíváncsi voltam , hogy milyen idős lehet ezért ezúttal kivátelt tettem. Nem gondoltam , hogy megérzi rajtam a vérfarkas szagot mivel tele voltam fújva dezodorral ( a gránátalmás a kedvencem). Mosolyogva megközelítettem az illetőt és úgy viselkedtem , mint minden másik lakó: természetesen.
-Szia!-mondtam vigyorogva az árnyékban lapuló fiúnak.-új vagy , még sosem láttalak itt? Emily vagyok.-utólag elgondolkozva rájöttem , hogy alapból érdekes dolog egy vadidegenhez odamenni és csak úgy bemutatkozni , de ez az én jellegem. |
Kora reggel keltem és egy reggeli séta mellett döntöttem, amiből végül nem lett semmi. Úrrá lett rajtam a lustaság és egy kávét kortyolgatva fetrengtem az ágyamban, aztán dél fele úgy döntöttem ideje elindulni valahová. Nos, a tengerpart lett a célpont. Negyed órán belül már ott is voltam, hála a vámpir gyorsaságomnak, amit most nagyon szivesen alkalmaztam. A nap most sütött a legintenzivebben és egy csomó napozó fiatal kis csitri feküdt a parton. Letelepedtem egy hüvösebb, árnyékosabb helyre és a tengert néztem. Elgondolkodtam azon,hogy megmártózok, de végül elvetettem az ötletet, hisz egyedül az nem olyan jó buli. Eltűnődtem azon, vajon mi lehet anyámmal és a többiekkel, közben próbáltam minnél ritkábban levegőt venni, nehogy elboruljon az agyam, hiába vagyok vámpir három éve,még most is alig birok magamon uralkodni,de már érzem,hogy egyre jobb és jobb.. |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
