|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.29. 21:06 - |
 |
[19-1]
Megint bocsi:
|
Itt a kép bocsi hogy nem adja ki:
|
És gyorsan a szemmeimel egy szabad helyet szemléltem.Végül leültem.-Túl zsúfolt a hely...Gondoltam magamban és már hozták is az ételt.Nekiálltam enni.Csak úgy tömtem be magamba mint valami elvetemült aki már 1 hete nem evett semmit.Már a felénél tartottam akkor szétnéztem magam körül.3 gyanús személyt néztem akik melletem lévő asztalnál ültek.Az a vörös hajú engem bámúlt egy darabig aztán visszafordúlt az asztalhoz.-Fura egy csaj Gondoltam és egy kicsit vártam azután nem bírtam visszafolytani a szavakat amik ömlöttek kifelé a számból:-Hé!Oda ülhetek?kérdeztem félösen mert hát ugye ne legyek bunkó velük.Kicsit megijedtem,hogy mindenki rám nézett.Bűntudat fogott el tán mégsem kellett volna megkérdeznem hanem inkább gyorsan elillanni erröl a helyről.De már mindeggy.Felálltam és odamentem az asztalukhoz.
|
Úgy tűnt, sikerült valami féle közös hangot találnunk, ami még nem is súrolta az elviselhetetlenség témáját, de azért nem is egy szimpla bájolgás volt, olyan egymás agyát húzzuk stílus inkább, vagy mi. Annak ellenére, hogy nem tudtam, először mire véljem a hajamat ért megjegyzését, ebben a pillanatban kellemes csalódást okozott, talán mert látta, hogy nem tud felidegesíteni jelenleg és ezért egy kicsit ő is visszább vett. Ezt igazán tudtam értékelni. Szimpatikusabb lett, mint legeslegelső benyomásra volt, akárhogy is nézett ki, bár rám egyébként sem volt jellemző, hogy külsőre ítéljek meg bárkit is.
- Vagy úgy - vigyorodtam el - nem voltál indiszkrét. Csak egy kicsit hirtelen, de ezzel nincs semmi gond - folytattam még mindig mosolyogva, a falkás mondatára pedig elnevettem magam. - Sajnos nem, egyedül vagyok. De nem túlságosan jó ez így - feleltem valamivel komolyabban. - Úgyhogy falkagyűléssel sajnos nem tudok szolgálni. És nem piros, bár az elég menő lenne, tényleg, te csak jobban értesz ehhez, min múlik vajon a színe? - vetettem fel teljesen random. Egyébként abba jól beletrafált, hogy sok felénk a vörös hajú egyén, persze nem olyan extrém, mint az enyém, de ha lemosnám, akkor az sem lenne ilyen durva. De azt hiszem, ez már a farkaslétemhez tartozott. - Nem mesélsz egy kicsit a falkádról? - kérdeztem kíváncsian, komolyabbra fordítva a szót, de végig elég hallkan beszéltem ahhoz, hogy más figyelmét nem hívjuk fel magunkra. Reméltem, nem veszi tolakodásnak, de végül is az lett volna ennek az egésznek a lényege, hogy új farkasokat ismerjek meg, hát itt volt az alkalom. Furcsa volt, hogy még mindig nem tudtam a fiú nevét, de ez a jelen pillanatban nem is volt fontos. |
 Kicsit furcsa volt, hogy mennyire higadt tudott maradni a csaj, pedig úgy szeretem mások agyát felhúzni. Mindenkinek húzom a fejét, de vele nem lehetett játszadozni. Csak nyugodtan válaszolgatott amire nem tudtam mit szóljak elsőre. Kiderült, hogy ő még újoncabb arcnak számít mint mi, amin meglepődtem. Fura, hogy egyszerre ennyi farkas találjon magáak egy várost otthonul. Azért nem szaladgál minden országban ennyi természetfeletti lény. A kotnyeles mondatára elmosolyodtam, mégis van egy kis humora a lánynak, persze nem ismertem, de elsőre valahogy ez jött le nekem. -Miről beszélsz? Én ezzel azt akartam kifejezni mennyire tetszik a hajad.. egyeltalán nem voltam indiszkrét.- viccelődtem. -Amúgy mi is nem rég költöztünk ide, falkában vagyok.. te? Több kis vöröske is rejtőzik onnan ahonnan jöttél?- kezdtem megint bele a megunhatatlan témába. -Egyszer megnéznék egy kis falka gyűlést.. amikor átváltoztok ugyanilyen piros a bundátok?- hülyültem kíváncsi voltam meddig mehetek el, de ahogy elnézem pár napig ellenék, mert elég nyugis a csajszi. |
Sejtettem, hogy valahogy hasonlóan fog reagálni. Nem lepődtem meg rajta, sőt, sikerült eléggé nyugodt arcot vágnom a dologhoz, amikor eléggé kiakadt azon, hogy kritizáltam, mennyi kaját rendelt magának. Nem tudom, mi volt ezen annyira felháborodnivaló, de hát az ő dolga.
- Ha jól esik, egészségedre - vontam meg a vállam, komolyan megfordult a fejemben, hogy koccintok vele a műanyag kólás pohárral. De aztán inkább letettem róla, mert szerintem az még kevésbé tetszett volna neki. Inkább figyeltem, ahogy nagy élvezettel fogyasztja az ebédjét, vagy mi is volt ez. A megjegyzése egy kicsit megdöbbentett, úgyhogy elképedten néztem rá.
- Már ne is haragudj, de nagyban törődtem a saját dolgommal, míg nem érdeklődtél a hajamról - fejtettem ki egészen nyugodt hangon, de akkor sem tetszett ez a stílus. Ha lett volna bármi oka arra, hogy így viszonyuljon hozzám, biztos, hogy nem lepődtem volna meg, de így ez elég frusztráló volt és nem is igazán értettem, hogy most ezt miért kaptam. Nem, mintha különösebben megérintett volna, sőt, egyáltalán nem érdekelt, mi a véleménye rólam.
- Ha a három nap itteninek számít... Akkor igen - mondtam nemes egyszerűséggel, ebből levettem, hogy ő akkor meg nem itteni, de legalább biztosra tudtam, hogy farkasnak farkas. - És egyedül vagy nem itteni, vagy mi, vagy többen is vagytok? - érdeklődtem, próbáltam teljesen barátságosan viselkedni és nem felkapni a vizet, eddig egészen jól ment. Ismét kortyoltam a kólámból, aztán visszatettem a poharat az asztalra, kezdett érdekelni ez a téma, végül is beszélni akartam valakivel erről. De nem pont egy ilyen alakot képzeltem el, mint a velem egy asztalnál ülő, akinek még a nevét sem tudtam. Egészen addig sikerült megőrizni a nyugodtságom, míg a következő kérdést fel nem tette, mire aztán felnevettem, erre valószínű, ütődöttnek nézett.
- Ha nálad ez már kotnyelesség, akkor nem tudom, téged milyen kategóriába kellene sorolni. De majd kitalálok valamit - mosolyodtam el bájosan, ez a beszélgetés kezdett nagyon is furcsa és szórakoztató lenni. - De, ha már itt tartunk, a tieid közül mindenki ennyire flegma? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel, próbáltam finoman kifejezni magam. |
Szerencsére nem kapott hiszti rohamot az ártatlan megjegyzésemtől, az kellet volna, hogy még neki álljon kiosztani.. nem voltam olyan kedvemben. A kérdésére viszont megforgattam a szemeim, nem értettem mi van abban ,hogyha egy férfi szeret sokat enni.. és akkor? -Nem ,igazából úgy gondoltam elrakom és eladomáyozom a rászorulóknak.. szerinted?- kérdeztem idegesen, majd egy nagyot haraptam a hamburgeremből. -Törődj a magad dolgával vöröske.- nyugtattam le, majd megittam egy huzamra az egyik pohár kólát. -Amúgy te itteni farkas vagy?- kérdezgettem halkan, mert kíváncsi voltam mi a helyzet a városiakkal, mivel még egy farkassal sem találkoztam. -Mindegyik ilyen kis kotnyeles mint te?- kérdeztem vigyorogva. Kezdett furcsa lenni az egész helyzet, már vagy egy hónapja itt vagyunk és még semmi balhé, mindenki kedves.. Még a vámpírokkal is leáltam haverkodni.. vagy én vagyok bizatlan, vagy itt bűzlik valami. |
Miközben az ebédemmel, vagy már inkább uzsonnámmal, helyesebben szólva fogalmam sincs mimmel tulajdonképpen, foglalatoskodtam, akaratlanul is elgondolkodtam a jövőmön. Az nem volt kérdés, hogy sajnálatos módon úgy néz ki, itt ragadtam egy darabig, legalább addig, míg Mea elvégzi az egyetemet, ami alsó hangon is több évet jelent. Mert biztos voltam benne, hogy nem szeretne vátani és meg is értettem volna, ha így dönt, én pedig, természetfeletti ide, vagy oda, semmiképp sem hagytam volna itt. Nagyon furcsa volt nekem anagyváros, túlságosan zajos és zsúfolt, de talán, ha rá vagyok kényszerítve, képes leszek megszokni. Mert nem lesz más választásom. De nagy kérdés volt még, hogy milyen munkát vállaljak, mert valakinek keresnie is kellett kettőnk közül, azt pedig nem szerettem volna, ha Mea még az egyetem mellett vállal valami diákmunkát, az pedig egyébként sem járja, hogy én nem csinálok semmit. Egyedül csak a tanítás jöhetett szóba, adtam már pár magánórát korábban, de fogalmam sem volt, mennyi igény van egy ilyen helyen olyasmire, mint a zene, ami nem a modern pop és techno irányzatba terjed. Csalódottan gondoltam arra, hogy ez egy elég ingatag lábakon álló vállalkozás, de muszáj volt megpróbálnom.
Halkan felsóhajtottam, aztán a kólámért nyúltam és belekortyoltam az italba. Elég hideg volt és még nem is vívízű, ami azt hiszem, nagy szó, a koffeintartalma biztos, nem volt sok, de nem is volt szükségem plusz energiára, vot anélkül is. Nem voltam gyors evő, de a hamburgerem már sikerült eltüntetnem, így tovább szemezgettem csendben a krumplim. Ráértem, nem siettem sehová, így egy idő után nézelődéssel foglaltam le magam, egészen addig, míg egy férfihang meg nem szólalt a másik oldalamon. Döbbenten kaptam oda a fejem és próbáltam eldönteni, hogy most dühös legyek-e rá, vagy sem. Végül az utóbbi mellett döntöttem.
- Sajnos nem és már raktáron sem volt nekik - biggyesztettem le az ajkaim úgy, mint aki ezt rettenetesen sajnálja. Ha már ő sem volt szolídnak nevezhető a belépőjével, gyorsan én is végignéztem rajta, hogy is mondjam, elég lezüllöttnek tűnt és nem volt valami szimpatikus így elsőre. Nem bírtam, ha provokálnak. Baja van a hajammal, és? Semmi köze hozzá. De elhatároztam, hogy amíg nem feszíti túl azt a bizonyos húrt, legalább megpróbálok kedves lenni. Feltűnt, hogy valószínűleg ő sem egy átlag ember, de már nem is mertem ezt tovább firtatni. A pillantásom a rendelésére esett.
- Te azt most komolyan mind meg fogod enni? - kérdeztem félrebillentett fejjel. Nem tűnt olyan típusnak, mint aki túlzásba viszi az ilyesmit, vagy csak szerencsés ember volt, de szerintem ez az ennivaló jóval több volt, mint egy egészséges férfi fejadagja. |
Eléggé másnapos voltam, bűzlöttem az alkoholtól és a fűtől ( újabban ez is hozzátartozik az estéimhez ) ,ezenkívül megborotválva is rég voltam. Már vagy öt napja nem fürödtem, így nem tudtam ellenkezni, amikor Ness azt mondta úgy nézek ki mint egy ősember. Nem tehetek róla végre van egy kis szabadságom a munkahelyemen, úgyhogy ha nem motorozok akkor lent vagyok a parton vagy járom a várost. Egyre több újarcot ismertem meg itt létem alatt, pár haverra is szert tettem.. bár ekem mást jelent ez a fogalom. Inkább a "jól eltudunk szórakozni együtt" -et éretm ezalatt. Nem vagyok az a legyünk egyből legjobb barátok és meséljük el a titkainkat típus.. Kicsit frusztrálnak az ilyen közvetlen emberek. A gyorsétterem előtt parkoltam le a motorommal, hogy bevigyem a napi egészséges élelmemet.. Persze az is közre játszott ,hogy mivel főzni nem volt kedvem és más vendéglőben kinézték volna a lepukkant külsőmet, egyedül ez a hely maradt a környéken. -Három Hamburgert szeretnék kérni, két sültkrumplit, egy fagyit, három kólát és egy almáspitét.- adtam le a rendelésem, mire a pasi jól végignézett rajtam. -Mivan?? Nyugodjál már le úgyis leedzem.. -szóltam be neki, majd idegesen vártam ,hogy végre megkapjam az ételt. Amilyen szerencsés vagyok már sehol sem volt hely, így jól végignéztem a tömegen, majd amikor megláttam egy skarlátvörös hajú csajszit leültem mellé. Persze a farkas szagát is megismertem, így duplán jutott az élvezetből. Kérdés nélkül leültem az asztalához majd enni kezdtem. Úgy bámultam, mintha még sosem láttam volna ehez fogható élőlényt. -Kék szín már nem volt?- kérdeztem udvariasan, mert nem értettem, hogy lehet valakinek ilyen erőteljes színű a haja. Nem tudtam felfogta-e mire gondoltam, de biztos megszokta már, hogy mindenki ezzel jön. |
Annyira elfáradtam tegnap, hogy még farkas létemre is izomlázam lett, mire átpakoltunk Mea lakásába. Igaz, hogy nem hoztam magammal sok mindent, de akkor is elég sokáig tartott, mire kész lettünk és azt hiszem, utána még nekem sem maradt túl sok tartalék energiám, ami felettébb nagy szó. Ráadásul ezt követően még késő estig beszélgettünk, szerencsére a délutáni témák nem kerültek szóba többet, de minden más igen és garantáltan jobb volt a hangulat, mint mikor a másikkal történteket próbáltuk megemészteni.
Ma elég későn keltünk, ami Mea részéről volt igazán furcsa, mert köztünk ő a koránkelő, én általában is tudok sokáig aludni, persze teljes mértékig megértettem, miért pihent ő is többet. Mikor végül magunkhoz tértünk, ő szólt, hogy elmegy és körülnéz a helyi egyetemnél, ahova elvileg ősztől járni fog. Nagyon büszke voltam, hogy ösztöndíjjal felvették és még a furcsa események ellenére is erős tud maradni annyira, hogy ezt végigcsinálja. Nagy kérdés volt, én mit kezdek magammal, nekem is folytatnom kellett volna a tanulmányaimat, de jelen pillanatban még nem álltam készen rá, először a magánéletemet kellett volna rendbe tennem, ez pedig egyáltalán nem bizonyult egyszerű feladatnak. Szóval, Mea hamar elment, nekem pedig lassan valami ebéd után kellett néznem, bár már késő délután volt, de az egész napirendünk megcsúszott ugye a késői kelés miatt. Főzni nem volt kedvem, majd esetleg vacsorát, habár egyébként szerettem a konyhában tevékenykedni és elvileg ehető is volt, amit csinltam, úgyhogy arra az elhatároásra jutottam, meglátogatom azt a gyorséttermet, amit nem olyan rég láttam, mikor tegnap Meához tartottunk. Nem jártam sűrűn ilyen helyekre, de most még kívántam is valamit, ami az ottani ízekre hajaz, úgyhogy miért ne?
Amikor beléptem, nagy megkönnyebbülésemre nem álltak sokan sorba, az asztaloknál viszont jópár helyen ültek. Reméltem, mire sorra kerülök, lesz még szabad hely. Egy nagy krumplit és egy hamburgert kértem közepes kólával, mikor pedig megkaptam fizettem és gyorsan üres asztal után néztem. Nem könnyen akadtam rá egyre, de végül odalavíroztam a tálcámmal és megkönnyebbült sóhajjal ültem le, majd láttam neki csendben a délutáni ebédemnek. |
-Kör lezárva-
 |
 Komoran néztem Alexisre mikor elnevette magát. Persze ő még nem ismeri Arthurt , de mikor megkérdezte , hogy közel állok-e ehez a tuskóhoz nagyjából a hányinger kerülgetett.
-Igen annyira közel állunk egymáshoz , hogy csak az iránta érzett gyűlöletem választ el minket.-mondtam cinikusan.-de a mondás tényleg igaz , ezért igyekszem fenntartani a látszatot nála , hogy teljesen közömbösen viszonyulok hozzá....de ha összefutnál vele azért ezt ne említsd meg neki.-fűztem hozzá. Nem szeretném , hogy a lány bárkinek valami olyasféle dolgot mondjon , ami hátráltat minket a munkánkban. Megkönnyebbültem mikor végre a pasikról kezdtünk el beszélni. Lerítt róla , hogy valószínűleg igen népszerű a fiúk körében , csinos volt , vicces én mindenen nevetett így nem kételkedtem egy percig sem , hogy hiányt szenvedett volna a pasikban.-Hát én kevésbé vagyok jártas az efféle dolgokban.-mondtam kínosan nevetve.-voltak afférjaim és többé kevésbé komoly kapcsolataim , d enem vágyok ilyesmikre főleg , hogy a régi lakhelyünkön legfőképpen farkasok voltak én pedig nem szívesen süllyednék le az állati szintjükre.-kezdtem egyre hevesebben beszélni a falkáról így visszafogtam magam és megpróbáltam a haragomat magamnak megtartani.
-Hadjuk is a barátokat.-félrelöktem az üres tálcát és vártam , hogy a pincér végre észrevegye , hogy befejeztem az étkezést.-tehát a környéken jó pasik vannak....ez érdekes. Igen , jó ötletnek tartom , hogy bemutass néhányat.-eszem ágában sem volt viszonyokat kezdeményezni , csak jó ötletnek tartottam szövetségeseket szerezni illetve inkább barátokat. Így ha bármikor harcra kerülne a sor tudom kire számíthatok , persze Lilithel remek csapatot képezünk , de két ember még nem hadsereg. Nem igazán értettem miért hozott egy medál elvarázslása ennyire lázba , hogy ölnék is ezért , de szívesen játszottam el a gondolattal , hogy végre a boszorkányok kerülnek hatalomra.A legjobb dolog az lenne , ha felkeresnénk azt a csoportot amiről Alexis beszélt , hiszen egységben az erő. Egy ilyen közösség megállíthatatlan lenne. "Állítsd le magad , kezdessz hatalom mániásnak tűnni"-gondoltam magamba.
-Örömömre szolgált téged megismerni Alexis.-mondtam őszinte mosollyal.-talán megadhatnám az elérhetőségemet.-elővettem egy cetlit és felírtam a telefonszámom , majd a lány kezébe nyomtam.-talán kereshetnénk egy szórakoztatóbb helyet egy gyorséttermen kívül?-ezzel arra céloztam , hogy még ma megismerkedhetek a helyi bulizóhelyekkel és bandákkal. |
Megnyugodtam amikor megerősített a falka ártalmatlanságáról, de amikor elkezdett egy fiúról, vagy fiúkról mesélni, nem bírtam megállni ,hogy ne kacagjak fel. Úgy tűnt nagyon felbosszantotta a fiú, mert olyan beleéléssel kezdte szidni, hogy szinte már megsajnáltam a pasit. Persze nem tettem, mert mindig is gyűlöltem az olyan embereket akik kihasználják a másikat, vagy átgázolnak rajtuk, úgyhogy megtartom Yenda tanácsát és megtartom az egy lépés távolságot. -Bocsi, csak olyan aranyosan szidtad.. ezek szerint közelebbről ismeritek egymást ugye?- kértem bocsánatot a röhögésem miatt, majd próbáltam óvatosan rátapintani a témára. Örültem, hogy nem lesz baj majd a bulizással, szívesen viszek újoncokat a baráti társaságba.. a friss boszikra meg mindig nagy a kereslet. -Nem, senkivel sem találkoztam.. de most kíváncsivá tettél.. tudod, hogy van a mondás. Az ellenségeidet kell a legközelebb tartanod magadhoz.- mosoylogtam, és elgondolkodtam azon, hogy a végén talán még össze is barátkozom valamelyikkel. A barát kérdésére kicsit visszavedtem a lendületből, utáltam ezt a kérdést.. sosem szerettem Davidről mesélni, általában nem is szoktam. Bedobok pár nevet, de őt mindig kihagyom az egészből.. spsem leszek elég erős, hogy beszélni tudjak róla. -Hát tudod a környéken sok a jó pasi, így nem panaszkodhatom. Neked van valaki? Mert ha nincs én tudok párat ajánlani. Persze itt is vannak olyasmik amikről az előbb meséltél.- mosolyogtam. |
Tökéletes barátnőnek tűnt Alexis.Enyhén szószátyár mindenkit ismer és a körnnyéken is jártas , így könnnyen eltudok majd vegyülni.A mondataira csak lelkesen bólogattam és már alig vártam , hogy mindet megvalósítjak , amit elterveztem. Látszólag bizalommal fordult hozzám így én is így viszonyultam hozzá. Mikor a falka szóba került elhatároztam , hogy nem osztom meg vele a "szövetségünket" csak felületesen csevegek róluk.
-Igen tudod a falkával ugyanarról a területről érkeztünk , de ne aggódj ártalmatlanok , szerintem a boszorkányok sokkal nagyobb előnyt élveznek , ha a hierarchiáról van szó.Mindenesetre a falka férfi tagjait próbáld kerülni , főleg azért , mert az egyik egy hatalmas tuskó , minden lányt megfektet , undorítóan beszél és ráadásul önelégült is , ha bármilyen érdeklődést tanusítassz iránta már megjátsza a Cassanovát....szánalmas pfffffff.-még magam is meglepődtem mennyit tudok beszélni , de élveztem a csevegést.
-Ami a bulikat illeti nyugodtan beavathatsz a legmerészebb helyekre is bemegyek , tudod mellékállásban énekes vagyok így az utóbi éveim a bbulizással teltek....oh de ne értdsd félre nem vagyok könnyűvérű vagy ilyesmi és azthiszem a piát is egész jól bírom.....talán-tettem hozzá halkan.
-Még nem találkoztál a falka egyik tagjával sem?-tettem fel óvatosan a kérdést , nem akartam túl kíváncsinak tűnni.
-És neked volt már barátod?-elég gagyinak hangzott a kérdés , de ez inkáb csak terelés volt egy csajos téma felé a természetfeletti dolgoktól.Próbáltam úgy viselkedni mint egy fiatal és nem mint egy megszállott mágia imádó boszorkány. |
Nem nagyon firtatta mi áll a könyvében, de igazából én nem is vagyok az a nagy mániákus varázyló, szóval hagytam a dolgot. Már értettem, hogy miért nem láttam még a városban, hisz én nagyjából mindenkit jól ismerek a környéken. -Á szóval új vagy? Ha akarod megmutathatok pár dolgot a környéken.- ajánlottam fel kedvesen -Igazából az embereken kívül csak a boszikkal vagyok jóban, még sosem jártam a vámpírok területén, de őszintén nagyon nem is érdekelnek.. Távol állnak tőlem.- válaszoltam őszintén, és belegondolva nem is tudtam vajon hányan lehetnek itt "ellenségek". A farkasokról és angyalokról még csak-csak tudok vlamit. -Van egy boszorkány társaság, ők uralják a természet feletti részt, de az új falka érkeztével kissé visszább húzódtak. Nem hallottam róluk azóta semmit, szerintem lehet, hogy el is költöztek. Tudod ők inkább azok a csöndben, hátrébb húzódós fajták.- kezdtem bele a mesébe, reméltem ,hogy nem nagyon untatom a csajt, de hát ő kérdezte, én pedig állandóan csak beszélek. -Mi persze a tanítómmal itt maradtunk, mert egyikőnk sem az a meghátrálós típus, de azt, hogy még hányan lehetnek azt nem tudom.- mondtam tovább a történetet. Nem voltam mérges az új falka jöttére, de ha nekem itt szervezkedni kezdenek, és túlságosan is jól érzik magukat a városban, ki fogok álni magamért. Nem hagyom ,hogy a farkasok kaparincsák meg a területet. -Ismered amúgy a falkát? Ki a vezetőjük?- kíváncsiskodtam, mert jó előre felkészülni a meglepetésekre. Amikor a buli szót emlegette elmosolyodtam. -Hát elég jártas vagyok ebben a témában, csak hát tudod én inkább az emberek társaságát kedvelem, meg persze a boszikét, úgyhogy ha velük akarsz ismerkedni tudok segíteni.- mosolyogtam, és reméltem, hogy nem olyan prűd a lány, mert van egy pár alkalom amikor elszabadul az este. |
Boldogan konstantáltam mikor a lány végre észrevett és hevesen bólogattam mikor megkérdezte , hogy leülhet-e . Így tehát már van társaságom és kicsit közelebbről megismerhetek végre egy másik boszit is. A csaj teljesen nyitott volt és barátságos.
Éppen meghozták a családi menümet a négy hamburgerrel meg az egy kilós sültkrumplival a nagyváros előnyei-gondoltam magamban. Elterpeszkedtem az asztalon a hatalmas tállal és odatoltam a felét Alexisnak , hogy ne csak én egyek ennyit.
-Szia! Yenda vagyok!-mondtam mosolyogva és beleharaptam a hamburgerembe.Mikor feltűnt neki a könyvem gyorsan elsüllyesztettem az olvasmányt a táskám mélyébe.-Áh tudod csak a szokásos bájitalok meg ilyenek.-mondtam legyintve.-Még nem láttalak itt.....illetve inkább még te nem láttál itt engem , most költöztünk ide.-vezettem be a beszélgetés. Soha nem volt az én reszortom hogyan kell barátkozni így most sem jeleskedtem , csak igyekesztem valamifajta párbeszédet folytatni.
-Végre nem mi vagyunk az egyetlen boszorkányok a környéken , ahonnan mi jöttünk inkább a vérszívók voltak elszaporodva.-mondtam tettetett udorral.-van menntorod , még hányan lakak itt rajtunk kívül?-talá kicsit tolakodó voltam , de úgy éreztem magam mint aki először lát embert. Talán bbevonhatnánk őket is a tervünkbe-töprengtem-de először Lilitht kell megkérdeznem , nem szeretnék minden jöttt mentnek a terükről beszélni.
-Mióta laksz itt ? Mit gondolsz van valami bulilehetőség a közelben?-egy parti tökéletes apropót adna , hogy végre megbbarátkozhassak a farkasokkal. |
Ma egész nap csak a parton lógtam, annak ellenére, hogy gyakorolnom kellet volna azt a hülye varázslatot. Ha Sam látott volna, tuti hogy a fejemet szegi, de szerencsére ő sosem merészkedik le se a tengerpartra ,ahol annyi az ember, sem máshova. Egészen felvoltam pörögve, ezt teszi velem az óceán, így nem tudták letörölni rólam a vigyort. Szerencsére a barátaim megszokták, hogy egész nap pörgök, és ebben ők is besegítenek.. Annyi hülyeséget tudunk csinálni, hogy még akkor sem tudom vissza folytani a kuncogást ,amikor egyedül megyek valahová. Ma éppen az egyik haveromnak dugtam el a ruháit, amikor volt olyan bátor, hogy mesztelenül bemerészkedett a tengerbe. Gyorsan elsiettem az alsójával, beraktam a táskámba, majd hazafelé vettem az utat. Kicsit tartottam mi lesz ha ismét összefutunk, de ismerem már annyira Milot, hogy csak röhögni fog az egészen. Amikor megláttam a gyorséttermet, eszembe jutott, hogy utoljára két órája ettem, ami nekem már vagy egy évtizedet jelentett. Egy szál fürdőruha felsőben és egy rövidnadrágban sétáltam be, kértem egy hamburgert, majd asztal után kutattam. Hirtelen megakadt a szemem egy lányon, furcsa érzés támadt bennem. Tudtam, hogy láttam már valahol, de eddig sosem szólítottam meg. Valahogy sejtettem ,hogy boszorkány lehet ő is. Lassan elindultam felé, majd megszólítottam. -Szia, leülhetek melléd?- mosolyogtam -Alexis vagyok- (ha beleegyezett a társaságomba, bemutatkoztam) -Roszul sejtem, ha azt hiszem bennünk van valami közös?- próbáltam rátérni a lényegre, de amikor megláttam a varázskönyvet a kezében egyértelművé vált. -Min ügyködsz éppen?- kérdeztem kíváncsian. |
Már kezdett besötétedni , de még mindig izzadtam a harminc fokban. Felvettem a sötét rövidgatyám és egy laza inget majd lecaplattam a városba. Kopogott a szemem az éhségtől , egész nap nem ettem semmit és nem vagyok valami jó szakács. Szerencsére a sarkon van egy kis gyorsétterem így lementem szerencsétpróbálni. Az étterem zsúfolt volt és nem választott el sok attól , hogy kilopom a vacsorázó emberek tányérjából a kaját , de azért még tűrtőztedtem magam. A pulthoz érve felnéztem a választékra és intettem a fiatal szöszi pincérnek. Úgy döntöttem elég vastag a pénztárcám egy családi menühöz így végül azt választottam és helyet foglaltam a legközelebbi asztalnál. Mindig kényelmetlen volt egyedül ücsörögni egy étteremben és igyekeztem elkerülni a szánó pillantásait az embereknek , ezért ismét elővettem a boszorkánykönyvem és hosszasan tanulmányoztam a ceremóniát amire Lilith készül. Nehéz volt kivenni a szövegből , hogy hogy zajlik ez az egész még a varázsigét is alig tudtam elolvasni , de azt azonnal leszűrtem , hogy nem lesz könnnyű dolgunk.
Valaki ismét belépett az étterembe , de ezúttal egy különösebb jövevényre számíthattam. Azonnal kiszúrtam a nyakláncot a lány nyakán és direkt szúrós szemekkel néztem , hátha észreveszi , hogy nincs egyedül.Reméltem megtisztel a társaságával. |
|
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
