|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.30. 12:07 - |
 |
[10-1]
 Egy kő esett le a szívemről amikor beleegyezett a lány.. nagyon nagy égés lett volna, ha valamelyik fehérnemű modellt kellet volna leakasztanom. A második kijelentésére viszont felvontam a szemöldököm. A könyves ajánlatot nem a meggyőzés érdekében mondtam, tényleg azt akartam ,hogy kimozduljon. Ezt viszont már nem tettem utólag szóvá, a lényeg, hogy végre kicsalogattam a barlangjából. -Na akkor kezdj bele abba az Arthuros regénybe, mert sosem lesz kész.. nem hittem volna ,hogy egyszer én leszek az írói múzsád.- vigyorogtam, majd kimentem a szobából, felkaptam a táskám és elindultam lefelé a házból. Kint várt az én jó öreg motorom, és miközben rátapostam a gázra felpillantottam Ness szobájára, és még utoljára megmértem a lányt. Elkellet, hogy mosolyodjak az arckifejezésén, amit írásközben vett fel, majd egy fejcsóválás után már el is hagytam az utcát és neki vágtam az éjszakának.
/Játék vége / |
Meglepődtem mennyire akarja, hogy elmenjek vele és elgondolkoztam, hogy akkor tényleg mennyire szörnyű alakok lehetnek azok a lányok. Nem ismertem őket nagyon csak a reggeli magasröptű beszélgetéseket és kiabálásokat, amik mindig felébresztettek, de már kezdtem lassan hozzászokni. Nevettem azon ahogy hízelegni próbál, noha egy pár perccel ezelőtt még nagyban beszólogatott a regényemre és a nézeteimre. Elgondolkoztam az ajánlatain és be kellett látnom egy kicsit meggyőzött az érvelése. A reklám a regénynek csak jól jöhetett, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy az öltönyben járkáló építészek azt olvasgatják nagyban ábrándozva Nina és Derek kapcsolatáról. Maximum a megkeseredett feleségeknek tudnám beadni akik egész nap otthon ülnek a férjükre várva. Meglepődötten vontam fel a szemöldököm a mondatára, miszerint elkísér engem arra a könyves helyre. Láttam mekkorát nyel előtte, gondolom nagy fájdalom lehetett magát ilyen nagy elvetemült döntésre hozni.
- Benne vagyok. –csaptam le rögtön az ajánlatára, mert igazából ez csak még több idő amikor nézhetem ahogyan Arthur borzasztóan szenved és nem tud ellene semmit se csinálni. – De elég elvetemült vagy, hogy ilyenekbe belemész csak azért hogy elmenjek ebbe a buliba. - ráztam meg a fejem nevetve. Finoman napbarnított kezemet nyújtottam neki, hogy megpecsételjük az alkunkat, de egy pillanatra még elrántottam.
- Egyetlen feltétel. Én alkotom meg a történetünk. Túl sokszor voltam a züllött motoros féltékeny barátnője. Most a züllött motoros építész boldog menyasszonya akarok lenni. – jelentettem ki felvillanyozva és ha kezet fogott velem elégedett mosolyra húztam a szám.
- Egyébként meg a könyves ajánlatod nélkül is belementem volna. – fontam össze magam előtt a karom. Egész jó üzletet kötöttünk ma is, egy zseni vagy Ness. |
Sosem értettem,hogy tudja Ness az összes dugó pajtim nevét megjegyezni.. fogalmam sem volt melyik volt az a Caroline és melyik az a Darlene. Nekem csak úgy maradtak meg, hogy az a jó mellű szőkeség, és az a szexis lábú vöröske. Persze ezt hiába magyaráznám Nessnek, úgy sem értené. -Mondjuk lehet jobban járnék egy szép lánnyal, de akkor azt hinnék rólam, hogy felszínes vagyok. Ezért gondoltam rád. -mosolyogtam, és nagyon reméltem, hogy nem veszi fel Ness a hülyeségeimet, tudja jól ,hogy szépnek tartom. -Najó, csak szívatlak, de tudod jól, hogy mennyire utálom ezeket a lányokat társaságba vinni. Úgy letudják égetni az embert. Belőled pedig csak úgy folynak az okosságok.. -néztem rá kedvesen. -És még reklámozhatnád a könyvedet is.- jutott eszembe egy mégjobb érv. Arról már nem is beszélve ,hogy végre valahára érző emberekkel tudna beszélni, nem csak egy seggfejjel, akivel ráadásul még együtt is lakik. Esküszöm, ha az kell fizetek egy társalkodónőnek, mert ha így folytatja a végén még megbolondul. Eszembe jutott az is, hogy elviszem amotorversenyekre, de aztán rájöttem, hogy inkább töltse magányosan az estéket mint sem beszélgessen még nálam is nagyobb seggfejekkel. Bár régi vágyam volt, hogy lásson megnyerni egy versenyen, de aztán valahogy mindig meggyőztem magam, hogy az nem lenne helyes. -Tudod mit? Nem rég láttam egy kávézót, ahol ingyen olvasgathat az ember könyveket, és még ilyen előadásokat is tartanak. Pont neked való! Kitudja a végén még felcsípsz egy rémunalmas alakot, akivel elcseveghetsz az élet értelmén.- győzködtem, hátha erre már jobban fellelkesül. Amint megláttam azt a helyet, egyből Nessre gondoltam.. -Khm.. ha akarod.. elmegyek veled.- böktem ki, egy nagy nyelés után, és az egyik énem már pofozgatta is magamat. |
Csak annyit éreztem, hogy Arthur egészen közel hajol hozzám és megcsapott a kölnije amit annyira szerettem. Na, de ezt tuti soha nem vallanám be neki, szóval a leglekezelőbb (nem tudom,hogy nekem létezik-e olyan) arckifejezésemmel próbáltam rápillantani mikor megfordított. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem azon milyen közel van hozzám és milyen szép a szeme, de aztán csak eszembe kellett jutnia, hogy ő csak Arthur és akkor rögtön felébredtem a lesokkolásomból. Gúnyos mosollyal jutalmaztam a beszólását miszerint írhatnék arról, hogy mennyire belé vagyok zúgva.
- Akkor már azt is megemlítem, hogy minden este sírok a párnámba hogy nem veszel észre. – kiabáltam utána miután kiment a szobából. Párszor körbepörögtem a széken és végül újra az egyetlen mondatra meredtem a képernyőn. Lehunytam a szemem és elgondolkoztam azokra az időkre, amikor elkezdtem írni a történet első felét. A férfi karaktert egyértelműen Arthurról mintáztam és nem is tagadtam volna soha. Derek még a képzeletemben is úgy nézett ki mint Arthur. Azzal az egy tulajdonságával, hogy ő ténylegesen képes volt a szerelemre és mikor végre bevallotta Ninának az érzéseit őszintén szólva egy kicsit féltékeny voltam. Nina nem volt szőke, nem volt érdekes, mindig a szabályokat követte és mindig csak Derekre gondolt. Emlékszem a nagy pillanat után elgondolkodtam mi lesz ha Arthurral is ugyanez történik. Ha beleszeret egy lányba és soha többé nem akarja elveszíteni. Akkor majd tényleg egyedül maradok. Nem lesz itt se Alex, se Arthur. Őszintén szólva miután a bátyám eltűnt igazából csak a fiú maradt nekem és ez az egyetlen történet amibe kapaszkodhatok a végső esetekben. Akkor vettem észre, hogy még mindig szorosan lehunyt szemmel ülök mikor kopogtak és újra nyílt az ajtó. Felé fordultam a székben ülve és kérdőn pillantottam rá. A sisak már ott lapult a kezébe szóval gondolom azt kereste. Hangos nevetésbe törtem ki a mondatát hallva.
- Felveszed a régi jó szokásaidat és bekamuzol a barátnődnek? – kérdeztem tőle szemtelenül, miközben a még mindig üres képernyőt lehajtottam és feltápászkodva elsétáltam mellette.
- Nem is tudom. Szerintem Darlene jobban teljesítene nálam. – emlegettem fel a múltheti lányok közül egyet. Kimentem a konyhába és a hűtőbe nyúlva töltöttem magamnak egy pohár narancslét majd töprengve hozzátettem.
- Vagy esetleg Caroline? Nem vagyok biztos benne melyik lenne jobb döntés. Gondolom ők nem hisznek ilyen ostoba dologban mint a szerelem és a csillámpónik.- fordultam vissza a hűtő felé ahova mágnesekkel ki volt ragasztva az összes lány száma akik egész egyszerűen itt hagyták a konyhapulton egy cetlin általában. – Mármint ha nem félsz, hogy a kollégáid megtudják mindenféle lánnyal összefekszel és nem tartozol a hűségesek közé. |
Alig bírtam visszafolytani a röhögésemet a lány szavai hallattán. El sem tudtam hinni, hogy komolyan veszi azt amit mond. Mintha önmagát ironizálta volna ki. -Hát persze aztán leszáll az égből egy póni, aki elviszi őket szivárvány országba.- röhögtem ki, amikor eszembe jutott ,hogy a sütőbe raktam a sisakom, amikor elkellett hitetnem az egyik ágyasommal, hogy komoly úriember vagyok. A szobából viszont nem távoztam még a kérésre sem, mert volt még egy kis időm, hogy tovább szekáljam a lányt. Odahajoltam hozzá, majd átkaroltam a nyakát a karommal és a gurulós székemmel eggyütt hátrébb húztam a géptől. Megcsapott az a tipikus Ness illat, amit úgy imádtam, de el is feledkeztem róla amikor megláttam az üres lapon lévő egy mondatot. -Látom hatott az előbbi kis beszédem és végre valami érdekesebb témáról fogsz írni.- vigyorogtam, és felém forgattam. -Rólam- kacsintottam. -Ha már itt tartunk megírhatnád, hogy menyire belém vagy esve- adtam a további ötleteket a könyvhöz. Kicsit kezdett idegesíteni mennyire bezárkózott mostanában a lány.. egész álló nap csak a szobában ücsörög. Nem ismerkedik senkivel amióta itt vagyunk. -Najó, most magadra hagylak, valakinek itt társasági élete is van.- köszöntem el, majd a konyhába igyekeztem, ahol végre meglett a sisakom. Hiába, ugyanazzal a régi vacakkal járok motorozni mint régen, habár megtehetném ,hogy veszek egy újat. Nem akarom ,hogy a motorzásról is a sok luxus cucc, és az új munkahelyi énem jusson az eszembe. A motoromat se cseréltem le, kitartok az egyetlen szerelmem mellet. Ahogy vettem fel a dzsekimet, eszembe jutott, hogy nemsokára lesz egy céges buli, ahová ha nem megyek egy nővel azt hiszik éretlen, megbizhatatlan fiúcska vagyok. nem jutott más az eszembe csak Ness, mivel ha az egyik kurvámat viszem, az biztosan lejárat a csöpnyi eszével. ( Nem tehetek róla, hogy csak ostobákkal kezdek ki... a sors keze ) Iledelmesen bekopogtam a szobájába, ezzel is jó pontot szerezve, majd benyitottam. -Tudom, hogy mennyire szereted a puccos eseményeket, és tudod nincs kivel mennem erre a céges találkozóra. Nem lennél olyan kedves és elkísérél?- vágtam be az aranyos kisfiút. Átkoztam magam amiatt az előbb jól felidegesítettem, így nehezebb lesz meggyőznöm. |
Éppen nagyon is jól szórakoztam, mikor Arthur berontott a szobámba. Furcsán nézegetett körbe mintha valamit keresne, de szinte biztos voltam benne, hogy már megint az egyik körömlakkomat akarja lenyúlni. Mármint nem magának. Legutóbb éppen otthon festegettem a körmömet mikor megjelent az aktuális napi partnerével és közölte, hogy Laurának ma van a szülinapja. Beletúrt a dobozba amiben a különféle körömlakkokat tartottam és az egyik pasztellrózsaszín vadi új árnyalatomat egész egyszerűen odaadta a csajnak ajándékba. Inkább nem is kommentelném az arckifejezésemet amit utána vágtam. A munkámra érkező beszólásaira megforgattam a szemem, és nevetve leállítottam a zenét.
- Arthur ne próbáld tagadni, tudom hogy te is sírtál mikor Nina majdnem meghalt. Hallottam a szipogást a szobádból. – jelentettem ki büszke fejjel és még inkább elvigyorodtam. Na, jó lehet hogy a fiú csak meg volt fázva de akkor is, ami igaz az igaz. Viszont a következő mondatára lesápadt az arcomról a mosoly és hitetlen arckifejezés vette át a helyét. – Már ne idegesíts, hogy kefélt volna már Derek félre. Tiszta szívből szereti Ninát és mindent megtenne azért, hogy örökké őt ölelhesse és érezhesse az illatát. – mondtam teljesen átszellemült arccal a messzeségbe révedve ahogyan elképzeltem a fiatal párt egymást átölelve feküdni a tengerparton. – Tudod vannak emberek akiknek vannak érzéseik és még hisznek az igaz szerelemben nem úgy mint te. Akik tényleg várják, hogy elérje őket a helyes lovagjuk és fontosak legyenek valakinek, ameddig pedig ez nem történik meg ők lesznek Nina és Derek a hercegük. – magyaráztam a fiúnak nagy szakértően, de szinte biztos voltam benne, hogy elmegy a füle mellett az egész. Keresztbe vettettem magam előtt a kezem és figyeltem, ahogy elnéz a vállam fölött még mindig keresve valamit. Végignéztem a bőrdzsekijén és a fekete bakancsán és muszáj volt megállapítanom, hogyha nem ismerném túl jól akkor én is biztosan bedőlnék neki mint a legtöbb nő.
- Most pedig visszatérnék az igenis komoly munkámhoz, úgyhogy távozz. – jelentettem ki határozottan és lehuppantam a forgós székbe, közelebb húztam magam az asztalhoz és hogy nagyon professzionálisnak tűnjek rögtön gépelni kezdtem. Mivel fogalmam sincs mit írjak, gyorsan bepötyögtem az alábbi mondatot a teljesen üres Wordbe, nagyon is komoly fejet vágva. Arthur egy barom és nem hisz Nina és Derek szerelmében. Aztán csak bámultam az alábbi sort és lázasan gondolkodtam egy újabbon. |
Most ,hogy végre van normális munkám kezdek hasonlítani egy tisztességes átlagos férfira. Kicsit fura érzés volt, hogy nem a verekedésből, nem is a motorversenyekből kapom a temérdek pénzt, hanem épületek tervezéséért. Szerencsére hamar megbékéltem az új imidzsemmel, mivel ha nem is vagyok már az a csóró roszfiú, legalább még több nőt megkaphatok, akik azt hiszik ellátom őket minden földi jóval cserében azért, hogy leszopnak. ( Már bocsánat a kifejezésért. ) Így most már én lettem a gazdag roszfiú. Persze a motorversenyekre ugyanúgy kijárok, és szarok a sznob, talpnyalókra, akik golf meccsekkel pazarolják el az idejüket. Ma is éppen egy motoros buliba indultam, és akaratlanul is eszembe jutott Alex a legjobb barátom. Próbálok nem rá gondolni, mert iszonyúan hiányzik, és kezd beteges lenni, hogy egy egészséges férfi ennyit gondolkodik egy másik pasin. Nem tehetek róla, hisz a testvérem. Helyette viszont itt van a hugocskája akit a fejemre kötött, hogy vigyázok rá. ( Mintha eddig nem ezt tettem volna, na mindegy ) Duplán kap a jó kis Arthurból, mivel nincs itt a bátyja ,csak ő van nekem ,aki tűri a folytonos beszólogatásaimat. Az egész házat körbe kutattam a motoros sisakom miatt, de sehol sem találtam, így az utolsó hely Ness "dolgozó" szobája volt. Biztos voltam benne, hogy elrejtette a kis mocsok. Szúrós szemekkel nyitottam be hozzá, és láss csodád, ott énekelt a számítógépe felett, tettetve, hogy éppen keményen dolgozik. elkellet, hogy röhögjem magam.. -Nem tudom te mit értesz írói állás alatt, de biztos jó lehet ha közben egész nap csak zabálnod kell és írnod pár sort a romantikus ábrándjaidból.- mondtam, miközben körbe jártam a szobát, jól megvizsgálva mident. -Adjak pár hasznos ötletet mi legyen a folytatása a regényednek?- kérdeztem segítőkészen, de gondolom ismer annyira, hogy ne dőljön be nekem. -Mondjuk ne ringasd ábrándokba az embereket, és írd meg ,hogy a fiú férre kefélt.- mondtam vigyorogva. El se hiszem, hogy lehet ilyen baromságot kitalálni... Csak Ness kedvéért olvastam el, és azért mert maga a könyv stílusa tetszett, de szerintem a lány ennél sokkal többre képes. Néha mr a sírógörcs kerülgetett pár résznél.. inkább verjenek agyon csak ne kelljen mégegyszer a kezembe vennem. -Nem akarsz inkább valami érdekes dologról írni?- hánytam oda neki. -Csak az elkeseredett nők olvasnak ilyen könyveket, akik hisznek a mesében. De ha gondolod hozzám bármikor jöhetsz segítséget kérni, valószínüleg ha belekezdtem volna egy regénybe, már rég best seller lenne.- kezdtem ajnározni magam, de legbelül mindketten tudtuk, hogy az első öt oldalig sem biztos ,hogy tovább jutottam volna. |
Éppen az egyik kedvenc számom üvöltettem a fülembe a hatalmas rózsaszín fejhallgatómon keresztül. A lábaimmal ütemre doboltam az íróasztal alatt és elgondolkodva rágcsáltam az ajkaim, miközben találomra ütögettem a szóköz billentyűt a laptopomon. A tágas lakásban még az új bútorok illata terjengett amitől az Ikeában éreztem magam és ez az egyik legjobb érzés volt a Földön. Alig ha két hónapja éltünk itt Arthurral, de élveztem a berendezés minden egyes percét. Főleg mióta a saját pénzemből vehettem egy csomó új dekorációt. Így a lakás nappaliját és konyháját elárasztották a szép képkeretekben virító inspiráló idézetek és egyszer volt egy csipkefüggönyünk is, de egy nap után rejtélyes körülmények között eltűnt. Ellöktem magam az asztaltól és a gurulós székemmel pörögtem egyet miközben nagyot sóhajtottam. Soha nem gondoltam volna, hogy író lesz belőlem, de végül Ruby unszolására elküldtem néhány fejezetet az egyik történetből amit éppen írtam. Az erre kapott reakció pedig sokkoló volt, alig néhány hónap múlva a regény megjelent Én és ő címen. Nagyjából a szokásos sztorit írja le van egy jó kislány aki összetalálkozik egy motoros rosszfiúval aki minden este más lánnyal fekszik le (az ő karakterét nagyon is könnyű volt megformálni), és végül együtt lesznek. Szerettem a történetet, nagyon is. De mikor a stúdió rengeteg pénzt ajánlott a folytatásért felelőtlenül mondtam igent. Időközben vége lett a számnak a fülesben és hirtelen átváltott a következő dallamokra a telefonom. Nagyot nyújtózkodva dőltem hátra a székemben majd erőt gyűjtve pattantam fel. A zene gyors ütemére kezdtem táncolni és hangosan ordibálva énekeltem a zenét. A nap lemenőben volt és a hatalmas méretű ablakokon mindent narancssárgára festett. Egy pamut rövidnadrágot és Alex egyik fekete bő együtteses pólóját viseltem. Alex. Hevesen rázni kezdtem a fejem és még hangosabbra hangosítottam a zenét a fülhallgatón, hogy kiűzzem a gondolatokat a fejemből. Még gondolni sem akartam semmire, csak a zenére és a szövegre amit ordítottam. |
|
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
